"Mózes erre azt mondta a népnek: »Ne féljetek, várjatok csak, és meglátjátok az Úr üdvösségét, amelyeket ma cselekedni fog! Mert az egyiptomiakat, akiket most láttok, nem látjátok többé sohasem! Az Úr fog harcolni értetek, és ti el fogtok némulni!... Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Mit kiáltasz hozzám! Szólj Izrael fiaihoz, hogy induljanak!

Te pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, és oszd azt kétfelé, hogy szárazon járjanak Izrael fiai a tenger közepén! Én pedig megkeményítem az egyiptomiak szívét, hogy nyomuljanak utánatok, és megdicsőülök a fáraó által, egész hadserege, harci szekerei és lovasai által. Az egyiptomiak meg fogják tudni, hogy én vagyok az Úr – amikor megdicsőülök a fáraó által, harci szekerei és lovasai által!«... Felkelt erre Isten angyala, aki Izrael tábora előtt vonult, és mögéjük ment. Vele együtt elvonult a felhőoszlop is elölről, és a hátuk mögé állt, az egyiptomiak tábora és az izraeliták tábora közé. Hátrafelé sötét volt a felhő, előre pedig világossá tette az éjszakát, úgyhogy egész éjszaka nem közelíthettek egymáshoz. ...Amikor aztán Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, az Úr erős és forró szél által, amely egész éjjel fújt, elhajtotta és szárazzá tette a tengert, s a víz kétfelé vált. Erre Izrael fiai bementek a kiszáradt tenger közepébe, miközben a víz olyan volt jobbjuk és baljuk felől, mint a kőfal. Ekkor az egyiptomiak üldözni kezdték őket, és bementek utánuk: a fáraó minden lovassága, harci szekere és lovasa bement a tenger közepébe. Amikor aztán eljött a hajnali őrváltás ideje, íme, az Úr a tűz- és felhőoszlopból rátekintett az egyiptomiak táborára. Szétzilálta hadseregüket, és kitörte harci szekereik kerekeit, úgyhogy megfeneklettek. Azt mondták ekkor az egyiptomiak: »Fussunk Izrael elől, mert az Úr harcol érettük ellenünk!" Kiv 14,13

Csaba testvér elmélkedése:

A kisgyermek nem úgy születik, hogy az édesanya az édesapával napról-napra leül, hogy összelegózza a magzatot! Tudod szívem, most a terhesség negyedik hónapjában, az ötödik napon rakjuk össze a gyermek vegetatív idegrendszerét... Nem, egészen biztos, hogy nem így készül a baba, mert ha így formálódna, akkor mind torzszülöttek lennénk. Az édesanya eszik, sétál, alszik, és az anyatermészet, a jó Isten szépen összerakja a kisbabát a méhében. Aztán, amikor a baba megszületik, a szülőanya nem győzi csodálni, puszilni az ö magzatát. Ő szülte, de azért ő világosan tudja, hogy ez a baba sokkal több, mint amit ő férjével, nagyszülőkkel létre tudtak volna hozni. Ajándék a gyermek, amelyet csodálkozva átölelünk. 

Ugyanígy van az élet minden területén, hiába adjuk össze minden erőfeszítésünket, ha az Úr áldása van munkánkon, akkor a végeredmény sokkal több, szebb, értékesebb lesz annál, mint amit mi akár verejtékes munkával az elvégzendő feladatba fektettünk. Ezt tapasztalja meg a választott nép, amint Isten akaratából a pusztába vezető útra lépnek. Isten óvja, védi az Ő szent akaratát vállaló embert, és akár a meleg tavaszi esőben a búzaszem, a jól előkészített földben szépen növekedik, halad. Ugyanakkor az Isten akarata ellen tusakodó ember, - akár a fáraó serege -  a fájdalmas kudarcokból tapasztalja meg, hogy az alkotó árral szemben úszni mennyire nehéz és veszélyes. 

"Ha az Úr nem építi a házat, az építők hiába fáradnak.

Hogyha az Úr nem őrzi a várost, az őr hiába őrködik fölötte.

Hiába keltek hajnalban és fáradoztok késő éjjelig:

a kemény fáradság kenyerét eszitek.

Ám akiket szeret, ő azokat elhalmozza, 

jóllehet alszanak." (Zsolt 127, 1-2)

Nézzek magamba, vajon a sikereim vagy a kudarcaim milyen döntésekből fakadtak. A választott néphez, vagy inkább az egyiptomiakhoz hasonlítok?  Kinek a vonásait hordozom az arcomon? 

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: Az élet él és élni akar!! Dévai kolostor előtt az első virágok, a februári fagyban már szerencsét próbálnak.

2025. február 8.