Amikor a fáraó lovai, szekerei és lovasai beértek a tengerbe és az Úr visszazúdította rájuk a vizet, és amikor Izrael fiai a száraz tengerfenéken átvonultak, akkor Mirjam prófétanő, Áron nővére, kezébe vette a dobot, s az asszonyok mind utána mentek dobbal, táncot lejtve. Mirjam így énekelt előttük: „Magasztaljátok az Urat, mert dicsőség övezi, a lovat és a lovast a tengerbe vetette.”

Ezután Izrael Mózes parancsára elindult a Sás-tengertől, Sur pusztája felé vették útjukat, s három napig meneteltek anélkül, hogy vizet találtak volna.

Marába érkezve sem tudtak vizet inni, mert keserű volt. Ezért hívják a helyet Marának.

A nép zúgolódott Mózes ellen, és megkérdezték: „Mit fogunk inni?”

Ő az Úrhoz fordult, s az Úr mutatott neki egy fadarabot. Mózes a vízbe dobta, s az édessé vált tőle. Itt adott nekik törvényt és jogot, és állította őket választás elé.

Így szólt: „Ha hallgatsz Uradnak, Istenednek szavára, és azt teszed, ami helyes az ő szemében, ha engedelmeskedsz parancsainak, és követed minden utasítását, akkor nem sújtalak semmiféle betegséggel, amelyekkel az egyiptomiakat sújtottam. Én, az Úr vagyok a te orvosod.”

Ezután Elimbe érkeztek. Ott tizenkét forrás volt és hetven pálmafa. Itt táboroztak le a víz mellett.

Csaba testvér elmélkedése:

Creatio Continua! A világ teremtése nem ér véget Ádám és Éva születésével, Káin gyilkosságával, vagy Ábrahám meghívásával. József Egyiptomban való szerencsés felemelkedése csak egy állomás, akárcsak az egyiptomi seregtől való szerencsés szabadulás! A jó dolgok után nem lehet sokáig a dicsőségben fürdeni, de a szomorú események másnapján is, a nap újból felkel és jönnek, peregnek az új kihívások. Egyik vizsgát követi a másik. Az idő fodrozodó áramlása nem áll meg.

A választott nép sikeresen átkelt a Vörös-tengeren, eltelik három nap és az örömujjongást felváltja a siránkozó vádaskodás! A választott nép nem bízik Egyiptomból oly nagy csodákkal őt kivezető Istenében. Nem keresi Isten akaratát, nem kér, nem imádkozik, hanem zúgolódik, lázadozik és lázít! Isten kegyes, és így a nép Mózes imájára újból megtapasztalja a gondviselő Atya szeretetét. Ugyanakkor - és erre figyeljünk fel - az Úr azt is elmondja, hogy a választott népet is nagyon könnyen az egyiptomiakhoz hasonló csapások érhetik, ha letér az általa mutatott útról. Annak járművét aki letér az útról, nem a közlekedési szabályokat oktató mester töri darabokra, de még nem is a fák, a kövek, hanem maga a fegyelmezetlen, óvatlan sofőr. A gravitáció törvényét Newton mondta ki, de nem ő alkotta. A csodálatosan bontakozó, növekvő világnak megvan a maga nagyon szépen, finoman hangolt törvénye, melyet Isten minden kis atomba, molekulába, szövetbe bölcsen bele álmodott. Ahogy a kis magban ott a nagy fa melyet a tavaszi eső a jó meleg földből kisarjaszt, úgy kell sarjadjon Isten országa is szorgosan munkálkodó kezeink között. Aki e kibontakozó isteni tervet olybá véve magával, saját kényelmével, gondjaival kezd foglalkozni, ha letér az Isten által kijelölt pályáról, az megtapasztalja a szélvédőnek csapódó ágakat, a karosszériát széttörő csapásokat, a pusztulást magát.

Mit kér tőlem, tőlünk az Isten? Mózes szentsége abban áll, hogy meghallotta Isten szavát "látom népem nyomorát, menj és vezesd ki őket a rabszolgaság földjéről..." Mózes ha apósa, Jetró mellett a kényelmes utat választotta volna, soha nem lett volna Isten szentje, bármilyen erkölcsös, szép életet élt volna. Isten akaratának a megvalósítása tesz bennünket szentté, Teremtőnk előtt kedvessé!

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: Nagyapai üzemmodban

2025. február 10.