"Jetró, a midiániták papja, Mózes apósa értesült mindarról, amit az Úr Mózessel és Izrael népével tett, amikor az Úr Izrael fiait kivezette Egyiptomból. Másnap reggel Mózes leült, hogy igazságot szolgáltasson a népnek. Az emberek reggeltől estig ott álltak Mózes előtt. Amikor Mózes apósa látta, hogy mennyi dolga van a néppel, így szólt hozzá: „Miért bajlódsz annyit a néppel? Miért ülsz ott egyedül, a nép meg reggeltől estig ácsorog előtted?” Mózes így válaszolt apósának: „Az emberek azért jönnek, hogy megtudják Isten döntéseit.

Ha peres ügyük van, hozzám fordulnak, hogy legyek bírájuk, és közöljem velük Isten ítéletét és döntését.” Mózes apósa erre megjegyezte: „Nincs rendjén, amit csinálsz. Felőrlöd magad és a veled levő népet. A feladat túl terhes számodra, egyedül nem birkózol meg vele. Hallgass szavamra, jó tanácsot adok neked, és Isten veled lesz. Te képviseled a népet Isten előtt, és ügyeiket vidd Isten elé. Tanítsd meg őket a parancsokra és előírásokra, mutasd nekik az utat, amelyen járniuk kell, s a tetteket, amelyeket követniük kell. De válassz ki a népből derék, istenfélő és megbízható férfiakat, akik nem haszonlesők, s tedd meg őket az ezres, a százas, az ötvenes és a tízes csoportok elöljáróivá. Ők ítélkezzenek állandóan a nép felett. Csak a fontosabb ügyeket vigyék eléd, a kisebb ügyeket maguk döntsék el. Így könnyítesz magadon. Viseljék ők veled együtt a terhet. Ha így jársz el, és ha Isten is ezt parancsolja neked, akkor megmaradsz, s ezek az emberek is mind békében térhetnek haza.” Mózes megfogadta apósa tanácsát, s úgy tett, ahogy ajánlotta neki." Kiv 18,1

Csaba testvér elmélkedése: 

Az emberek tanácsért mennek Mózeshez, az ő nagysága, hogy ő maga is képes tanácsot kérni és el is fogadni másoktól. Az exodus 90 nem magányos vánszorgás, mindenkitől elforduló fakírság az aszkézis kietlen mezején. Mi együtt zarándokolunk és útközben beszélgetünk, meghallgassuk egymás tapasztalatait, megvitatjuk a felmerülő kérdéseket, jókedvvel, örömmel megosztjuk sikereinket, de még a kudarcainkat is. A megújulásra törekvő közösségünk nem hurráoptimista mázzal bevont, tömjén szagú masszírozó díszőrség, hanem hús-vér emberek, olyanok amilyenek a pusztában vándorló nép is volt, vagy amilyenek az apostolok is voltak. Nagyon fontos, hogy ne játszodjuk meg a jó keresztényt, vállaljuk önmagunkat hibáinkkal, sikerekkel, kudarcokkal együtt.  

Örvendjünk amikor egy - egy hibánk felszínre jön és mi azzal szembesülünk, vagy szembesítenek a társaink.  A kezünkön a szenny nem attól lesz, hogy ki mentünk a fényre, egyszerűen a fényben mindent sokkal tisztábban látunk. A világosságra senki ne haragudjon, van víz, mosakodj meg. Istent kereső utunkon ahogy előre haladunk, egyre erősebb a fény, s mivel együtt zarándokolunk, egyre jobban látjuk egymás hibáját, gyengeségeit is. A fény egyre tisztábban ragyog és így egyre több hibánkra világít rá. Végül is, nem ezért keltünk útra, ezért zarándokolunk? Ennek örvendeni kell, köszönjem meg társaimnak ha pedagógiai türelemmel egy - egy hibámra rámutatnak. Kérjek tanácsot, hogy hogyan tovább!? Jelentkezzek be ha kell a lelki vezetőmhöz, a paphoz gyónni. 

Az autószerelő, a fodrász, jogász száma ott a telefonomban, vajon a gyóntató papnak megvan a száma? Felhívom, hogy időpontot kérjek egy 15-20 perces beszélgetéshez, szentgyónáshoz? Biztos, hogy szeretettel fogad, a kérdésekre együtt könnyebben találunk választ. A bölcs ember tanácsot kér és azon elgondolkodik. Régi szerzetesi mondás, hogy aki saját maga lelki vezetője, az egy beteg ember lelki vezetettje. Forduljunk egymáshoz bizalommal!!

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: Zarándok utat tervezünk Niceaba, 325-ben, itt írták le a keresztény püspökök a hitvallásunkat.

2025. február 13.