"Az Egyiptomból való kivonulás után három hónapra ugyanazon a napon érkeztek meg a Sínai pusztába. Refidimből indultak el, a Sínai pusztába érkeztek, és a pusztaságon táboroztak le. Az izraeliták táborukat a heggyel szemben ütötték fel. Mózes elindult Isten elé, az Úr pedig a hegyről így szólt hozzá: „Ezt közöld Jákob házával és hirdesd Izrael fiainak: Láttátok, mit tettem az egyiptomiakkal, s hogy mintegy sasszárnyon hordoztalak benneteket, s ide hoztalak magamhoz.

Ha tehát hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet, akkor az összes népek között különleges tulajdonommá teszlek benneteket, hiszen az egész föld az enyém. Papi királyságom és szent népem lesztek. Ezeket a szavakat add tudtára Izrael fiainak.” Mózes elment és összehívta a nép véneit, s közölte velük mindazokat a szavakat, amelyeket az Úr reá bízott. Az egész nép egy szívvel válaszolt: „Mindent megteszünk, amit az Úr parancsol.” Mózes megvitte az Úrnak a nép feleletét.

Ezután az Úr így szólt Mózeshez: „Sűrű felhőben jövök hozzád, hogy a nép hallja, amikor veled beszélek, s így mindenkor higgyen neked.” Mózes elmondta az Úrnak a nép feleletét. Erre az Úr így szólt Mózeshez: „Menj vissza a néphez. Ma és holnap készüljenek elő, mossák ki ruhájukat, és harmadnapra legyenek készen. Holnapután az Úr az egész nép szeme láttára leszáll a Sínai-hegyre. Te pedig határold körül a hegyet, és parancsold meg: óvakodjatok attól, hogy fölmenjetek a hegyre, vagy a lábához közeledjetek. Aki hozzáér a hegyhez, annak meg kell halnia: egyetlen kéz sem érintheti; azt meg kell kövezni vagy le kell nyilazni. Sem ember, sem állat nem maradhat életben. Csak akkor mehetnek fel a hegyre, ha majd a kosszarvat hosszan megfújták.” Mózes lement a hegyről, felszólította a népet, hogy készülődjék és mossa ki a ruháját. Megparancsolta a népnek: „Holnaputánra legyetek készen. Ne közeledjetek asszonyhoz.” Kivonulás 19,1 

Csaba testvér elmélkedése: 

Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!”  Lk 5,8 Simon Péter a csodás halfogás után megtapasztalja Isten erejét, jelenlétét. Ez a természetfeletti erő ragyogásában, ebben a mindent a maga valos értékében megmutató fényben, a jövendő Szent Péter a saját hiányosságait, bűneit is világosan látja. Ez az igazság félelemmel tölti el, ezért borul le és kéri, hogy távozzon tőle Jézus!  

A valós istenélmény hitelesítő ismérvei, a Végtelen Jóság, Igazság, Szépség, Szentség valamilyen szinten való megtapasztalása. Ugyanakkor e végtelen ragyogásban magunkat is olyannak látjuk amilyenek vagyunk, kicsinek, hiúnak, kapzsinak, paráznának. - Isten előtt nincs hazugság, Ő nem vádol, de mégis e Végtelen ragyogó tisztaságban, a maga hitványságát látó ember eltakarja arcát és a földre borul. 

A pusztai vándorlás célja az Istennel való találkozás: "Én a ti Istenetek, ti meg az én népem lesztek." Teremtő Istenünk ezt a találkozást végtelenül komolyan veszi, erre készíti fel az egyiptomi fogságból szabaduló népet.  Erről olvasunk a mai szentírási részben, de erre készülünk mi is ezen a lelkigyakorlaton, az "exodus útján". 

Mózes tudja, hogy miről beszél, hisz maga is megtapasztalta: "Isten megszólította a csipkebokorból: „Mózes, Mózes!” „Itt vagyok” – felelte. Erre így szólt: „Ne közelíts! Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állasz, szent föld.” *Azután így folytatta: „Én vagyok az Isten, atyáid Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene.” Erre Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni. " Kivonulás könyve 3,4

"Vesd le a sarudat!" Nem csak Mózesnek szól a testi, lelki tisztulást kérő felszólítás, hanem az egész választott népnek. Ugyanezt kérte minden időkben a vele találkozni akaró  emberektől, ezt kéri tőlünk is. Nekünk, kik meghallottuk Isten hívását és a XXI. század fogyasztói társadalmának rabságából kiutat keresünk, meg kell tisztulnunk, az imák, az önmegtagadások, az aszkézis által. Célba akarunk érni? 

Reményteli szívvel vegyük komolyan a zarándokutat, 

Csaba t.

Kép: Mikor e kép készült, Niceaban az iskolák be voltak zárva havazás, hideg  miatt. Valóban hideg szél fújt. Ez a férfi hajdani keresztény templom előtt, mely ma Mohamedán szentély, imádsága előtt, a rituális lábmosását végzi.

2025. február 14.