Evangélium: Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.”

Mt 9,14-15

Szerintem eljöttek azok a napok, amikor tudatosan megvonhatjuk magunktól az élelmet, a kényelmet, és a digitális étvágyunkat is vissza kell fognunk. Ítélet elött áll a világ: Gondoljunk Jónás szavára böjtöt vállaló ninivei népre, a város lakói hittek Isten szavának, és bűnbánatuk jeleként azonnal böjtöt hirdettek, majd a kicsinyektől a nagyokig mindenki szőrruhába (zsákruhába) öltözött. Amikor a hír eljutott Ninive királyához, ő is leszállt trónjáról, levetette díszruháját, zsákruhát öltött, és hamuba ült. Ezt követően hivatalos rendeletet adott ki, amely szerint: Sem ember, sem állat (még a csordák és nyájak sem) nem ehetett és nem ihatott. A böjtnek, a bűnbánatnak meglesz a jutalma, Isten irgalmas szeretettel átöleli a várost és annak lakóit!

Jézus példájára Szent Ferenc, ahogy Assisi Szent Ferenc Virágoskertje Fiorettiben olvassuk szintén visszavonul egy lakatlan szigetre böjtölni. Mi is vállaljunk szeretetből önmegtagadásokat. Önmegtagadás az is, ha elolvassuk az alábbi részt és utána a többit is e könyvből, a Fiorettiből.

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: Kerekes Laszló püspökkel keresztutat végzünk Zsilvölgyében a Boli barlangban, nagyszerdán.

7. Szent Ferenc negyvennapi böjtöt tart a perugiai tó egyik lakatlan szigetén

Isten úgy akarta, hogy Szent Ferenc, akit második Krisztusként adott a világnak az emberek üdvösségére, sok mindenben hasonló legyen Jézus Krisztushoz, az ő egyszülött Fiához. Kitűnik ez abból, hogy Szent Ferencnek is Krisztus példája nyomán tizenkét társa volt, abból hogy csodálatos módon megkapta az Üdvözítő szentséges sebeit, és abból is, hogy Krisztushoz hasonlóan tartotta meg a negyvennapi böjtöt. Ez pedig a következőképpen történt.

Szent Ferenc egyszer húshagyókedden, miután a perugiai tó[18] partján egyik tisztelője házában éjszakázott, azt a sugallatot kapta Istentől, hogy a nagyböjtöt a tó valamelyik szigetén töltse. Megkérte hát vendéglátóját, hogy csónakján vigye el őt egy lakatlan szigetre, mégpedig hamvazószerdára virradóra, hogy senki se lássa. Ez a derék ember tiszteletből készséggel teljesítette kérését. Szent Ferenc nem vitt egyebet magával, csak két kis kenyeret. Amint a szigetre értek, s az ember már indulófélben volt haza, Szent Ferenc még lelkére kötötte, hogy senkinek se árulja el hollétét, és csak nagycsütörtökön jöjjön érte. Ezzel híve eltávozott, ő pedig egyedül maradt a szigeten.

Mivel semmiféle hajlékot nem talált, ahová visszavonulhatott volna, egy sűrű bozótos helyen húzta meg magát, ahol a bokroknak és cserjéknek összefonódása egy rejtett zugot, szinte kunyhót alkotott. Ezen a helyen töltötte imádságba és az égiek szemléletébe merülve a nagyböjt idejét. Se nem evett, se nem ivott, mindössze az egyik kenyér felét fogyasztotta el. Itt talált rá jó embere, amikor nagycsütörtökön érte ment, s látta, hogy az egyik kenyér szegetlenül maradt, a másiknak pedig csak a fele hiányzik. Általános volt a vélemény, hogy azt a darab kenyeret is csak az áldott Krisztus böjtje iránti tiszteletből ette meg. Krisztus ugyanis negyven nap és negyven éjjel böjtölt, és egyáltalán nem vett magához földi táplálékot. Szent Ferenc, bár követte Krisztus példáját, azzal a darab kenyérrel űzte el magától a hiúság ördögét.

Később e csodálatos önmegtartóztatás színhelyén Isten számos csodát művelt Szent Ferenc érdemeiért, s ezért az emberek házakat kezdtek építeni a szigeten, és odajöttek lakni. Rövid idő alatt népes városka emelkedett, s épült benne kolostor is a barátoknak, amit a Sziget monostorának neveztek el. A városka férfiai és asszonyai még ma is nagy tisztelettel és kegyelettel őrzik azt a helyet, ahol Szent Ferenc a nagyböjtöt tartotta.

Krisztus dicséretére. 

Amen