Evangélium: "Amikor Jézus egyszer Kafarnaumban járt, meglátott egy Lévi nevű vámost, aki a vámnál ült. Megszólította őt: „Kövess engem!” A vámos erre fölkelt, és mindenét otthagyva, követte Jézust. Lévi azután Jézus tiszteletére nagy lakomát rendezett házában. Jézussal együtt sok vámos és más ember telepedett az asztalhoz. A farizeusok és az írástudók méltatlankodva fordultak a tanítványokhoz: „Hogyan lehet az, hogy ti a vámosokkal meg a bűnösökkel együtt esztek és isztok?” Jézus felelt meg nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek!”

Lk 5,27-32

Isten szól az ő gyermekeihez, hívja, majd feladattal lássa el őket. Gondoljunk Ábrahámra, Mózesre vagy a prófétákra. Az Újszövetség Istene is ezt teszi! Angyalát küldi Máriához, Józsefet álmában szólítja meg, gyönyörű feladatot bíz rájuk. A mai evangéliumban olvassuk, ahogy Jézus hívja Mátét! Aztán hívja a tanítványokat, majd az emberiséghez fordulva, egyenesen azt mondja: "gyertek hozzám mindnyájan!" A vele való találkozás megtisztít, felemel, megszentel. A bűnbánat lényege meghallani Isten hívását és nagy alázattal igent mondani neki, tudva azt, hogy nem azért jött Krisztus, hogy az igazakat hívja, hanem a bűnösöket, hogy azok mind - mind megtérjenek!

Szent Ferenc a mentorunk ebben az évben, nézzük meg az ő isteni hívását. Azt láthatjuk, hogy ez a kapcsolódás nem egyetlen pillanat műve volt, hanem egy fokozatos folyamat, amelynek során a világi dicsőségre vágyó ifjú Assisi szegényévé, Isten szentjévé vált. A legfontosabb állomások:

- A spoleto-i álom: Ferenc lovagi hírnévre vágyott, de egy hadjáratra indulva Spoleto-ban álmot látott. Egy hang megkérdezte tőle: „Ki tehet neked többet: az úr vagy a szolga?” Amikor Ferenc azt felelte, hogy az úr, a hang így folytatta: „Akkor miért hagyod el az urat a szolgáért?” Ezután Ferenc visszatért Assisibe.

- Találkozás a leprással: Meghatározó pillanat volt, amikor Ferenc leküzdötte viszolygását, és megcsókolt egy leprást. Később úgy emlékezett vissza, hogy ami addig keserű volt számára, az „léleknek és testnek édességévé változott”

- A San Damiano-i kereszt: 1205 őszén a romos San Damiano-kápolnában imádkozott, amikor a feszületről Krisztus háromszor így szólt hozzá: „Ferenc, menj, és javítsd meg omladozó házamat, mely, mint látod, romokban van!”. Ferenc eleinte szó szerint értette, és köveket hordott a templom felújításához, de később felismerte, hogy Isten az egész Egyház megújítására hívta el.

- Az evangéliumi szegénység: 1209. február 24-én hallotta az evangéliumot arról, hogy a tanítványok ne vigyenek magukkal semmit az útra. Ekkor kiáltott fel: „Ez az, amit keresek, ez az, ami után egész szívemmel vágyódom!”.

Biztos, hogy más történeteket is ki lehetne emelni, de látható így is, hogy Isten lépésről - lépésre vezet! Egészen biztos, hogy Isten mindannyiunkat hív, de minden embert más - más úton vezet! Ő eszünkbe juttatja mindazt mit mondani akar nekünk, a legszebb álmunkat - mire nagyon vágyunk, ami újból és újból visszatér - Isten álmodja belénk. Ha figyelmes vagy meghallod, hogy mit mond neked a Szentírás által, az imádság csendjében, vagy a körülötte zajló események által, akkor haladni fogsz te is.

Nem lakatlan szigeten élsz, hanem Teremtődhőz nagyon közel, Ő nem veszi le a tekintetét rólad soha. A Szentírás így biztatja az embereket: "keressük az Istent, hogy szinte kitapogassák és megtalálják, hiszen nincs messze egyikünktől sem. Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk" Apcsel 17,27

Nagyböjti szent utazás torkolljon Isteneddel való életadó párbeszédbe, 

Csaba t.

Kép: Zarándok úton a gyergyói havasokban kedves kollégáimmal Annamáriával a Borszéki Otthon vezetőjével és Ernővel, a Szászvárosi otthonunk felelősével.