Evangélium: "Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének......."

Jn 13,1-15

Utolsó vacsora és az első szentmise. Jézus a nagycsütörtöki vacsorán, két szentséget is alapított: az egyházi rendet és az Oltáriszentséget. Az Élet és a Halál határán Jézus nem magával törődik, hanem a „szeretet  Végrendeletében" ránk hagyja a legdrágábbat: önmagát az Élet Kenyerében, és az apostoli szolgálatot a papság szentségében.

Mivel Egyházunk a 2026-os esztendőt Szent Ferenc tiszteletére szentelte, ezért legyen ő nagycsütörtökön is a mentorunk. Ferencnek az Egyházhoz és kifejezetten a papokhoz való viszonya, számunkra irányadó. Ő nem a gyarló embert látja és nem is a bűnt nézi, hanem a csodát, a valóságosan megtestesülő Jézus Krisztust, aki a papok "igenje" által testet ölt az Oltáriszentségben. Ferenc számára a pap nem egyszerűen egy „ember a templomban”, hanem a Legszentebb Eucharisztia szolgája és őrzője. Szent Ferenc a maga végrendeletében (Testamentum) tömören megfogalmazza a papságról szóló tanítását:

„Azután az Úr oly nagy hitet adott és ad nekem a római anyaszentegyház szertartása szerint élő papok iránt, méltóságuk miatt, hogy még ha üldöznének is, hozzájuk akarok menekülni. És ha akkora bölcsességem volna is, mint Salamonnak, és a világ szegény papjaival találkoznám, az ő plébániáikon nem akarok akaratuk ellenére prédikálni. És őket és mindenki mást félni, szeretni és tisztelni akarok, mint uraimat; és nem akarom bennük a bűnt látni, mert az Isten Fiát látom bennük, és az én uraim ők. Teszem pedig ezt azért, mert testi szemeimmel semmit sem látok ezen a világon magából a magasságbeli Isten Fiából, mint legszentebb testét és vérét, melyet ők vesznek magukhoz és egyedül ők szolgáltatnak ki másoknak.”

Ferenc látása prófétai: nem azért tisztelte a papot, mert az bűntelen vagy tökéletes, hanem azért, mert a pap az egyetlen, aki által Jézus Krisztus a Legszentebb Oltáriszentségben megtestesül és közénk jön. Ferenc azt vallotta, hogy ha egyszerre találkozna egy angyallal és egy bűnös pappal, először a papnak csókolna kezet, és csak azután köszöntené az angyalt. Miért? Mert az angyal nem tudja lehívni az Istent az oltárra, de a pap – legyen bármilyen esendő is – igen.

A bennünket végtelenül szerető nagy Isten zörget Názáretben, és Mária "igent" mond, ajtót nyit, és így testet ölt a Magasságbeli, Jézus Krisztusban megszületik, közénk jön. Ugyanez történik minden szentmisében az Egyház felszentelt papjaival, mi a templomba siető hívek, Mária példájára igent mondunk Isten hívására, és Jézus Krisztus aki karácsonykor megtestesült és emberré lett, most ugyanúgy megtestesül és közénk jön az Oltáriszentségben! Mert igazából minden templom betlehemi barlang, minden oltár betlehemi jászol, minden szentmise karácsony éjszakája! Ahogy a jó pásztorok és a napkeleti bölcsek hódolnak Betlehemben, mi is keresztények hódolhatunk a szentmiseáldozatban megtestesülő Megváltónk előtt, aki az Oltáriszentségben köztünk trónol.

Nagycsütörtökön, ma az utolsó vacsora és az Eucharisztia alapításának napján, Ferenc azt üzeni nekünk, hogy imádkozzunk a papjainkért! Ne ítéljük el őket a gyengeségeikért, hanem segítsünk nekik felnőni az Istentől kapott gyönyörű hivatásukhoz. Szeretettel,

Csaba t. 

Kép: A Bóli barlangban, nagyszerdán, Kerekes László segédpüspök úrral és a gyermekeinkkel, együtt imádkozunk, az áldott békéért.