Evangélium: "Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem.

Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek. Jn 15,1-8

Jó volt öt napig az Egyház szívében, Rómában bolyongani, jó volt közel lenni, mondhatni egységben fizikailag is a Szőlőtőkével Krisztussal, amelynek a látható jele - számomra - a Római Katolikus Anyaszentegyház. Jó volt a metrón utazni, a színes emberáradat része lenni, egy csendes színfolt a ferences szerzetesi ruhámmal. Jó volt aláereszkedni a félmillió embernek végső nyughelyéül szolgáló Callixtus katakombákban és utána megfürödni a hatalmas, szebbnél - szebb bazilikák emberáradatában. Az emberek nyugodtan, békésen egymásra mosolyogtak május elsején, hétvégén, de a munkás hétköznapokban is. Rengeteget gyalogoltunk, napi 12-15 kilométert, sok - sok emberrel találkoztunk, de mindenütt jó volt baktatni, vagy fáradtan leülni egy pizza, vagy fagylalt erejéig. A Spanyol lépcsőnél vagy a Trevi kútnál, de kint a külvárosban is mindenütt béke volt, biztonságban érezhetjük magunkat, még egy pohár sör mellett is e hatalmas városban. 

Az utolsó napokban tudatosan kezdtem keresni a lelkem mélyét átjáró békének, örömnek a forrását, melyet végül a vatikáni dombon találtam meg. Reggel korán érkeztünk, és a szokásos nagy tömeg így még nem hullámzott mindenütt. Csendben néztem a csodálatos teret a Szent Péter bazilika előtt, melynek a gyújtópontjában ott áll évszázadok óta egy hatalmas obeliszk. Ez a gigantikus, ég felé mutató oszlop, földrajzi pontossággal a hajdani Néró féle cirkusz kellős közepén áll. Itt ezen a téren, Krisztus feltámadása után 30 évvel feszítették keresztre, fejjel lefelé Szent Pétert, az idős apostol fejedelmet! Menekülhetett volna, de ő önként vállalta a hitét és a bátor kiállással együtt járó vértanúságot, akárcsak oly sokan abban a korban. Néztem a teret és próbáltam felidézni azt fékezhetetlen, kegyetlen erőt, mely népeket, országokat volt képes leigázni, megsemmisíteni, mely magát az önimádó egységet megszemélyesítő császárt egyenesen Istennek tartott. 

Néztem a teret, és láttam ahogy az évszázadok hullámverésében minden átalakul. Szent Péter halála után 250 évvel e tér sarkában a sáncba eltemetett vértanú apostol fejedelem sírja fölé, - amit az őskeresztények az üldözés közepette is ahogy tehették, tisztelettel őriztek - Nagy Konstantin bazilikát épített. Krisztusból, az élő szőlőtökéből táplálkozó, belőle kihajtó kereszténység a világ központi birodalmát csendben átalakítja, legyőzi, nem hazug rágalmakkal, gyilkos propagandával, de nem is fegyverrel, véres háborúval, hanem irgalmas, szolgáló szeretettel, szorgalmas munkával, a vértanúk hűségével. A kereszténység nem csak meghódítja "Krisztusi szeretettel" a pogány birodalmat, de annak fővárosában Rómában, ott ahol a gyilkos hatalom véresen tombolt, megépíti Szent Péter sírja fölé azt a templomot, melyben ma a világ minden tájáról odasereglett zarándokok megszámlálhatatlan tömege, nap mind nap békésen együtt imádkozik. Bármerre is mentünk, ezt a nyugodt, békés hullámzó tömeget láttam mindenütt, a Colosseumnál, ahol rengeteg távol-keleti fiatal készítette nyakra - főre a vidám fényképeket, de a mennyei Édesanyánk tiszteletére szentelt Santa Maria Maggiore bazilikában is. A Lateráni Bazilika mellett lévő Szent lépcsőn, olyan sokan mentek térdenállva felfelé, hogy nem is lehetett látni magát a lépcsőt. 

Néztem az emberáradatot a tavaszi napsütésben, és éreztem a szőlőtőkéből sarjadó ezer irányba ég felé törő hajtás erejét. Nem vagyunk egyformák, de tudom, hogy mindannyiunknak ugyanaz az ígéret szól: Aki bennem marad, - a Szeretetben - és én őbenne, az bő termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.

A szeretet gyógyító erejét kicsiben, a gyermekek között már sokszor megtapasztaltam, - de most nagyban, világ méretekben is, jó látni, hogy Krisztus ígérete nem allegorikus, nem kell azt átvitt értelemben magyarázni, hanem szószerint meg kell élni, és akkor valóban átalakítja a világot!! Bármi is történik körülöttünk, mi maradjunk meg az apostolok hitében, szent közösségében az életadó szőlőtőn! Türelmesen hagyjuk, hogy a szőlőműves, a mennyei Atya bölcsen, gondviselő szeretettel gondunkat viselje és végezze bölcs belátása szerint a munkáját, építse velünk, nekünk a diadalmas Országát!

Szeretettel, 

Csaba t.