Evangélium: "Jézus az utolsó vacsorán így szólt apostolaihoz: Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem vagytok!

Azért mondtam ezt nektek, hogy meg ne botránkozzatok. Ki fognak zárni benneteket a zsinagógákból. Sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek, így tesznek majd veletek, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. Ezeket azért mondtam el nektek, hogy amikor eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek"

Jn 15,26-16,4a

Jézus a Szentlelket Vigasztalónak nevezi. A világban eluralkodó zűrzavar és erőszak próbálja elhitetni velünk, hogy a tisztátalan bűnöké és a gyilkos háborúké az utolsó szó ezen a földön. A Vigaszra, ma nagy szükségünk van! Jézus a Szentlelket Vigasztalónak és az Igazság Lelkének nevezi nagypéntek előtti napon, az üldöztetések és a gyilkos indulatok tombolásának közepette.

A Szentlélek ma a józan, világos gondolattal vigasztal. Megérteti velünk, hogy a Szeretet parancsa nem akadály, hanem hosszú távon a túlélésünk egyetlen záloga. Egy olyan világban, ahol a hazugság hűséges szolgálatnak látszik és ahol a „gyűlölet és a bűnös indulat” erkölcsnek nevezi magát, a Lélek a szívünkbe súgja újból és újból Isten bölcs, örök igazságát, az életet adó szeretet parancsát. Jézus nagycsütörtökön, amikor a sötétség órájában a félelem körülveszi és a józan ész fénye elhomályosul, a tanítványainak és nekünk ugyanazt mondja: "gyermekem, te nem vagy egyedül", veled van a harmadik isteni személy, a Vigasztaló Szentlélek! 

A Vigasztaló megerősít abban, hogy a szeretetparancs nem gyengeség, hanem az egyetlen szilárd alap, ami túlél minden birodalmat. A római katakombákban láttam a vértanúk sírjánál, hogy a pogány falak leomlottak, de az igazság, amiben a keresztények hittek és amelyekért meghaltak, azok ma is állnak, élnek és gyönyörű gyümölcsöket teremnek. Néró sírja nincs sehol, de az általa kivégeztetett Szent Péter és Szent Pál sírjai felett hatalmas bazilikák állnak!

A vigasztalás nem azt jelenti, hogy a Lélek „megoldja helyettünk a házi feladatokat", hanem azt, hogy képessé tesz arra, hogy állhatatos kitartással mi magunk urai legyünk a helyzetnek és megoldjuk a gondjainkat. Az a tudat, hogy a mi szerény kitartó munkánk, a mindennapi szelíd tanúságtételünk legyőzi az elvakult hazugságot, a gyilkos indulatot, a mesterien kitervelt és kivitelezett gyűlöletet, erőt ad és meggyőz, hogy kitartsunk a jóban, az irgalmas felebaráti szeretetben. A krízisek, akárcsak a viharfelhők, jönnek - mennek, de ahogy az áldott napfény a vihar után felragyog, ugyanúgy a végtelen Szeretet örökre megmarad, mert Isten maga a Szeretet. 

A pünkösdi búcsúra készülve kérjük a Vigasztalót: leheljen életet a mi bágyadt világunkba, ahogy a teremtés hajnalán tette. Adjon erőt, hogy mi magunk is vigasztalokká váljunk az árvák, a betegek és a reményvesztettek számára. Kérjük, hogy ne engedje, hogy belekeseredjünk a körülöttünk gomolygó „politikai zűrzavarba”, az egymást érő gazdasági krízisekbe, hogy ne pánikolva dühöngjünk, hanem egymást bátorítva, derűvel tegyük napról - napra a ránk bízott kisebb - nagyobb feladatokat.

Szent Ferenc kezében, a sienai betegágya mellett, nem sokkal a földi halála előtt a száraz bot kizöldült, virágba borult, mert Isten a benne bízók keze által életet fakaszt.

Szeretettel, 

Csaba t.