Evangélium: "Búcsúbeszédében Jézus ezt mondotta tanítványainak: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. Senki sem kérdi közületek: hová mégy? De mivel ezt mondtam nektek, szomorúság tölti el szíveteket. Pedig én az igazságot mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt nektek. Amikor eljön, meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről: mert nem hittek bennem. Az igazságról: mert az Atyához megyek, és már nem láttok engem. Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték.”

Jn 16,5-11

2026 Szent Ferenc éve, újból olvastam Jézus Krisztus alázatos követőjének, Ferencnek Sienában írt végrendeletét, amelyet 800 évvel ezelőtt, 1226 tavaszán, súlyos betegsége és fizikai végkimerültsége idején diktált a testvéreknek. Megrendítő párhuzamokat találtam a két végrendelet között. Ahogy Jézus az utolsó vacsorán búcsúzott, úgy vette számba életét és hagyott útmutatást Szent Ferenc is a sienai búcsújában és végrendeletében. Földi életük végén egyikük sem foglalkozik anyagi dolgokkal! Mindkét „végakarat” középpontjában a Szeretet, az Atyával való egység, a Közösség és a Béke áll.

Vessük össze őket a legfontosabb pontokon:

1. Az Alázat és a Szolgáló Szeretet (Lábmosás és Leprások)

-Jézus: Megmossa tanítványai lábát, és parancsba adja: „Amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.”

- Ferenc: Végrendeletét azzal kezdi, hogyan vezette őt az Úr a leprások közé. Számára a „lábmosás” a határtalan szeretet megélését, megtapasztalását jelentette.

Példaképeink nem az uralkodást, hanem az alázatos szolgálatot gyakorolták és ezt hagyják ránk örökségül. A szolgáló szeretet nem fáj, mert az igazi öröm ott kezdődik, ahol lehajolunk a másikhoz.

2. Krisztussal való közösségben maradás parancsa (A Szőlőtő és a Regula)

- Jézus: „Maradjatok meg az én szeretetemben!” Figyelmeztet, hogy a szőlővessző csak a tőn maradva teremhet gyümölcsöt.

- Ferenc: "És miután testvéreket adott mellém az Úr, senki sem mutatta meg nekem, mit kell tennem, hanem ezt ő, a Magasságbeli nyilatkoztatta ki nekem, hogy a szent Evangélium szerint kell élnem."

Krisztushoz és az Ő Evangéliumához való hűség nélkül fáról lehulló, szélben sodródó levelek vagyunk. Ha elszakadunk a szőlőtőkéről, elszáradunk.

3. A Vigasztaló Szentlélek és az Egység az Egyházban. (Rend az Egyházban)

- Jézus: Megígéri a Vigasztaló Szentlelket, aki Pünkösd ünnepén kiárad és közösséggé, élő Egyházba olvassza a tanítványokat!

- Ferenc: Búcsúbeszédében Sienában így ír:Áldásom és végrendeletem emlékezetének jeléül mindig szeressétek egymást; mindig legyetek hűségesek az Anyaszentegyház elöljáróihoz és minden klerikus iránt, és legyetek az ő alattvalóik.”

Az Egyház közössége a Szentlélek műve, a mi drága örökségünk. A hit nem egyszemélyes kaland, hanem közösségi ajándék. A Lélek „csapatjátékos”: Egyházba, rendbe gyűjti az Atya az Ő gyermekeit.

4. A Világ gyűlölete és a Belső Béke

- Jézus: „Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen.” Jn 14, 27

- Ferenc: Saját testén hordozta a stigmákat, Krisztus szenvedését. Végrendeletében mégis a békét hirdeti, azt kéri: " Az Úr adjon neked békességet!

Szent örökségünk az áldott béke, ami nem a nehézségek, gondok, a háború hiánya, hanem Krisztus jelenléte a viharban, a mindennapi életünkben.

Négy oszlopa az életünknek, erőt és stabilitást ad a viharban: A szeretet parancsa, Krisztussal és az Ő evangéliumával való közösség, az Egyházban, a béke forrása! Ez a mi drága örökségünk, mely utat mutat a mai felfordult világban,

Csaba t.

Kép: Csíksomlyón, a Mária-Kert várja az elcsendesedésre, meditálásra vágyó embereket! Jövő héten én is itt vagyok mindennap. Gyertek, gyomlálunk, jó meleg teát szürcsölünk és jókat beszélgetünk.