Evangélium: „Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: „Ne ölj! Aki öl, méltó az ítéletre.” Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: „Te esztelen!”, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: „Te istentelen!”, méltó a kárhozat tüzére...”

Mt 5,20–26

Gondoljuk át, mit is teszünk amikor a haragunkban szidalmazzuk a másikat? Aki önmagáról vagy embertársáról rosszat mond, aki a testvérét „esztelennek”, tehetetlennek vagy semmirekellőnek nevezi, az a szavaival valójában a Teremtőnek mondja: „Mennyei Atyám, Te egy pancser vagy! Engem vagy a társamat teljesen elfuseráltál? Talán részeg voltál amikor teremtettél, vagy meglöktek közben?” Döbbenjünk rá, a mások becsmérlése nem egyszerűen udvariatlanság, hanem súlyos káromkodás, Istenkáromlás, súlyos bűn! Isten nem teremt selejtet!!! Te magad is, és a melletted élő testvéred is Isten egyedi remekműve, egy-egy valóságos csoda. Így kellene egymásra, de magunkra is nézzünk! 

Akkor mégis miért érezzük sokszor úgy, hogy a másik használhatatlan vagy, hogy mi magunk vagyunk „elbarmolva”? Hozok egy egyszerű példát: a hatos csavarkulcs önmagában tökéletes és hibátlan szerszám – de a tizenkettes anyacsavarra nem fog rásimulni. Vagy gondoljunk egy öt tonnás terhelésre tervezett hídra: a maga nemében tökéletes alkotás. De ha te felelőtlenül ráhajtasz egy húsztonnás kamionnal, és a híd emiatt összetörik, akkor nem a híd volt a rossz, hanem te voltál balga, te tetted tönkre a szerkezetet azzal, hogy túlterhelted, és nem arra használtad, amire épült!

Nézzük meg a virágokat: az ibolya apró és törékeny, de tökéletes a legfinomabb parfüm készítéséhez. A napraforgó egészen más, de a belőle préselt olaj táplálék és érték. Mind a kettő virág, és a maga módján mind a kettő tökéletes és remekmű.

Ugyanígy vagyunk egymással is. Az ember nem selejt, nem te vagy az elrontott darab, a bóvli. A kérdés az: mire vagyok alkalmas, mire tervezett engem az Úr? Hol van a helyed a világban, ahol nem roppansz össze, ahol pontosan ráillesz a feladatra amelyet Isten neked szánt, és ahol még a hiányod is ajándékká válik?

Hadd mondjak el egy személyes példát: én születésemtől fogva nem érzem a szagokat. Ami elsőre hiányosságnak tűnhetne, az Isten kezében egy csodálatos karizmává vált. Mert ennek a hiánynak köszönhetően a legszegényebb, legelhanyagoltabb ember házába is bátran be tudtam menni, és a koldus asztalához is bármikor hálás szívvel le tudok ülni, ha szeretettel invitál egy ebédre. Isten még a hiányunkból is képes hidat építeni! 

Szent Ferenc ebben a tökéletes példaképünk. Ő mélyen megértette Krisztus hegyi beszédét: ha valakit leértékelünk, a Teremtő munkáját becsméreljük. Ferenc ezért is tágra nyitotta a kapukat! Befogadta a férfiakat az első rendbe, szegényeket, gazdagokat, bölcs egyetemi tanárokat, de egyszerű laikus testvéreket is. Befogadta a nőket Szent Klára vezetése alatt a második rendbe. De ami a legcsodálatosabb: nem küldte el a világban élőket sem! Nem mondta az édesanyáknak, a földműveseknek, a kereskedőknek vagy a királyoknak, hogy: „ti nem vagytok hivatalosak az evangéliumi életre, ti valamilyen szempontból selejtek vagytok, a lelki élet nem nektek való, mert családotok és munkátok van.” Dehogy mondott ilyent! Létrehozta nekik a harmadrendet, a világi ferencesek közösségét. Mindenkit átölelt, mert tudta: az ibolya is és a napraforgó is a maga helyén tökéletes.

Milyen jó lenne, ha a mi közösségeink, a mi otthonaink és a mi szíveink is ilyenek lennének! Olyan helyek, ahol nem egymás hibáit keressük, nem sárral dobálózunk, hanem segítünk a másiknak kibontakoztatni azt a kincset, melyet az Úr beléültetett, és amellyel a világot egyedül csak ő tudja megajándékozni.

Amikor ma kísértést érzel arra, hogy magadat vagy valaki mást leértékelj, harapd meg a nyelved! Mondj köszönetet az Atyának az Ő remekműveiért, és keresd meg azt a feladatot, amire téged egyedileg megalkotott!

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: Az Irgalmasság házában kikeltek a csibék, Orsika és Norbi örömmel mutatják az drága csillagokat.