"Egy olyan világban élünk, amely folyamatosan teljesítményt követel, versenyeztet, és ha elfáradsz vagy hibázol, azonnal félreállít. Nincs irgalom a kicsinyeknek, a botladozó gyengéknek, mert a nagyok, az okosok mindent visznek! De Jézus nem ilyen. Ő pontosan a megfáradtakat, a sebzetteket, a terhek alatt görnyedőket hívja magához – azaz téged és engem, és mindazokat, akik a nagyoknak nem kellenek! Sőt, velük akarja megosztani a mennyei Atya az Ő legbensőbb titkait."

Evangélium:„Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.” (Mt 11,25–30)

Ez a mai evangéliumi szakasz Jézus szívének gyönyörű kitárulkozása! Olyan, mint egy hűs forrás a nyári melegben: megpihenhetünk a szelíd és alázatos szívű Jézus mellett. 

Hatalmas megkönnyebbülés Megváltónk szavait hallani!Egy olyan világban élünk, amely folyamatosan teljesítményt követel, versenyeztet, és ha elfáradsz vagy hibázol, azonnal félreállít. Nincs irgalom a kicsinyeknek, a botladozó gyengéknek, mert a nagyok, az okosak mindent visznek! De Jézus nem ilyen. Ő pontosan a megfáradtakat, a sebzetteket, a terhek alatt görnyedőket hívja magához – azaz téged és engem, és mindazokat, akik a nagyoknak nem kellenek! Sőt, velük akarja megosztani a mennyei Atya az Ő legbensőbb titkait.

Jézus alázatos, és az Ő szívében sok hely van, mindannyian kényelmesen elférünk ott. Senkit nem ítél el, senkit nem rekeszt ki a szeretetéből, és senkire nem mondja azt, hogy: „Menj innen, te elfuserált darab!” Ő minden embert – a jókat és a gonoszakat, az elesetteket és a keresőket egyaránt – végtelen, ingyenes szeretettel hív, hogy átöleljen, óvjon és védelmezzen, mint kotló a csibéit.

De mit jelent az Ő igája és az Ő terhe? Jézus Krisztus igája nem más, mint a szeretet parancsa, melyet magára vett értünk. Ez a belépődíj az Ő szeretetközösségébe, ezt az igát kell nekünk is magunkra vennünk, hogy átalakuljunk Megváltónk képére és hasonlatosságára. De ne féljünk! Amikor a világ azt mondja, hogy a szeretet nehéz, vagy amikor mi magunk is úgy érezzük, hogy már nincs erőnk a ránk bízott gyermekek gondját viselni, a kötekedő embereknek békés válaszokat adni, vagy a mindennapi vaskos kiadásokhoz az anyagiakat előteremteni, akkor Jézus emlékeztet: az iga édes is lehet, és a teher könnyűvé válik, ha nem egyedül akarunk mindent megoldani.

Gyerekkoromban nagytatának is volt igavonó ökre, és a szekér előtt ott állt a kétnyakú iga. Számomra elmondhatatlanul vigasztaló és erőt adó, hogy Istennek igavonó társa lehetek ebben a világban! Örömmel fekszem bele a mindennapi, szeretetből vállalt szolgálatomba, az igámba, hiszen tudom, hogy nem vagyok egyedül: az iga egyik felét Jézus vette a saját vállára. Így pedig szépen gyűlik mögöttünk a frissen szántott föld, a jövő kenyerét ígérő, tiszta barázda. Micsoda megtiszteltetés Krisztussal egy igában lenni, a szeretet igáját együtt húzni a Megváltóval!

Szent Ferenc atyánk pontosan ezt tette: szó szerint a saját vállára vette Krisztus igáját. Amikor a San Damiano-kápolnában megszólította őt a feszület: „Ferenc, menj, és javítsd meg a házamat!”, ő nem kezdett el okoskodni, nem a kifogásokat kereste, hogy miből, hogyan, kivel? Odalépett a Mester mellé, az igába hajtotta a fejét, és kétkezi, kemény munkával elkezdte hordani a köveket, építeni a romos templomot. A gúnyolódások és a nehéz fizikai teher ellenére a szíve tele volt örömmel és békével. Miért? Mert tudta, hogy a gerenda másik felét maga a feltámadott Krisztus fogja! Ferenc nem egyedül építette a kápolnát, hanem az Úr, mint igavonó társ ott volt mindig, mindenben mellette.

Persze a szeretet útja nem egy olcsó, rózsaszín sétagalopp. Keskeny és meredek; ez az út a Golgotán, a keresztek közt, a mindennapi áldozatvállaláson keresztül vezet. De ha Jézushoz megyünk és belekapaszkodunk, nemcsak vigasztalást nyerünk, hanem kézzelfogható erőt is a mindennapokhoz. Bátran válaszoljunk a hívására, mert Vele valóban édessé válik a mi igánk, és könnyűvé lesz a terhünk amit Krisztus oldalán, az embertársaink iránti szeretetből vállaltunk. Nagypéntek után a húsvét hajnala mindig felvirrad: Megváltónkkal együtt mi is fel fogunk támadni!

Szeretettel,

Csaba t.

Kép: Irgalmasság házának mindennapjai: Tudatlan voltam és te tanítottál, szomjas voltam és te bodza szörppel kínáltál, szomorú voltam és te megvigasztaltál, éhes voltam és te ennem adtál...