Evangélium: „Jézus a hegyi beszedben ezt mondta tanítványainak: Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt... ne tudja a bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók... menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál... Amikor pedig böjtöltök, ne legyetek komorak... illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van!”

Mt 6,1–6.16–18

A mai evangéliumban Jézus az igazi, belső szabadság tiszta forrásához hív minket. Egy olyan világban élünk, ahol mindenki a kirakatba akarja tenni a jótetteit, ahol a lájkok, a taps és a földi elismerés a mérce. Jézus azonban a rejtettség szépségére tanít, és Szent Ferenc atyánkhoz hasonlóan arra emlékeztet, hogy az ember pontosan annyi, amennyi Isten szemében, és semmivel sem több.

Hogyan tudjuk ezt az alázatot megélni a mindennapi szolgálatunkban, a gyermekek között, vagy amikor a világ felemel minket? Négy gyönyörű kép segít megérteni ezt a titkot:

1. Mi a fáklyák vagyunk, de a lobogó fény maga az Isten!

Igaz, hogy az Úr kiválasztott minket, és elhelyezett a fáklyatartóra, hogy világítsunk a házban az itt élőknek. Mi magunk égünk, az életünket adjuk a szolgálatban, de a lobogó láng, a világító fény, a meleget adó és tisztulást hozó tűz mégsem mi vagyunk: az maga az Isten! Ezért nem földi hiúságból vagy hivalkodásból, hanem tiszta Isten-szeretetből kell tennünk a jót. Nem magunkat, hanem egyedül Istent kell dicsőítenünk!

2. A ceruza nem dicsekedhet az író művével!

A ceruza, amellyel a Mester a halhatatlan művét írja, bátran mondhatja: „Minden betűt általam vetett papírra az Író!” De ha a Mester nem fogja meg a ceruzát, az egyetlenegy árva betűt sem tud leírni magától, nemhogy egy értelmes, szép mondatot. Mi is csak eszközök vagyunk az Úr szent kezében: a jóságot, amit rajtunk keresztül tapasztalnak a gyermekek, az emberek életének könyvébe valójában Isten írja be.

3. Mi is a Keresztutat járjuk, de a Megváltó Krisztus!

Szent Veronika és Cirenei Simon ott álltak a Keresztúton, és az Istennel való drámai találkozásuk, az áldozatos tettük szentté tette őket. De nem ők váltották meg a világot, hanem Krisztus az Ő szeretetből vállalt kereszthalálával! Mi hordozzuk a ránk bízottak keresztjét, de az üdvösséget és a szabadulást egyedül a Megváltó adja.

4. A Hold csak a Nap fényét tükrözi vissza

A Hold a Nap csodálatos fényében ragyog az éjszakában, de ha árnyékba kerül, azonnal eltűnik az égről, és többé nem látjuk őt. Ugyanígy egyedül Istené a ragyogó fény és a dicsőség: mi csupán visszatükrözzük az Élet Urának jóságát, bölcsességét, szépségét és szentségét. Az Ő irgalma és kegyelme az életünk, és életünk minden áldott gyümölcse szintén Isten ajándéka – még akkor is, ha mi napestig imádkozunk és fáradozunk. Hiszen a zsoltáros is megmondta: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradnak az építők; ha az Úr nem őrzi a várost, hiába virraszt az őrző.” (Zsolt 127,1)

Ne földi hiúságból, elismerésért, hanem egyedül Isten nagyobb dicsőségére tegyük hát a jót nap mint nap! Ha ma valami jól sikerül az életedben, ha dicséretet kapsz a munkádért vagy a kedvességedért, ne tartsd meg magadnak a dicsőséget! Csendben, a szíved mélyén mondd: „Legyen Istené a dicsőség!”

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép:  37 éve Jakab Antal püspök úr szentelt pappá Gyulafehérváron! Lelki vezetőnkkel, Tamás József püspök úrral,  hálaadó szentmisében köszönjük a kitartó hűség kegyelmét Jézus Krisztusnak, a kovásznai Szent István templomban.