Evangélium: „Egy alkalommal Péter megkérdezte: »Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?« Jézus így válaszolt: »Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem: a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet.«”

Mt 19,27–29

„Mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?” Péter apostol őszinte kérdésére Jézus egy radikális, de végtelenül nagylelkű választ ad. A krisztusi radikalizmus és lemondás útját három lépcsőfokban érthetjük meg igazán:

1. Első lépés: Elhagyni a bűnt és a rossz szokásokat: Az első és legtermészetesebb lépés, hogy elhagyjuk a rossz szokásainkat, a bűneinket és a szégyenletes semmitérő életet. Sokan hajlamosak a külvilágot hibáztatni, de tudnunk kell: nem az idők rosszak, hanem az emberek! Ha mi magunk változunk, a világ is változni fog körülöttünk.

2. Második lépés: Elengedni a ragaszkodásainkat – még a szent dolgokat is! Ha sikerül a bűneinket elhagynunk, és Isten törvényei szerint élnünk, akkor valójában még csak ott tartunk, ahol az evangéliumi gazdag ifjú tartott. Jézus azonban tőle is, és tőlünk is többet kér: a szívünk teljes szabadságát. „Add el mindenedet, és az árát oszd szét a szegények között!”Elmesélem, hogy ezt a leckét hogyan tanította meg nekem a Jézus egy életre. Annak idején a teológián sikerült megszereznem Keresztelő Szent János írásait. Igen nagy becsben tartottam a könyvet, büszkén beírtam az első lapjára a nevemet, sőt még a címemet is – hiszen a kommunizmus alatt szinte lehetetlen volt vallásos könyvekhez jutni, igazi kincs volt birtokolni egyet is. Egyszer egy társam elkérte, odaadtam, elvitte és elveszítette. Kerestük mindenütt, de nem került elő. Hangosan nem mondtam semmit, de legbelül borzasztóan dühös voltam. Aztán lassan megértettem: Jézus is, és Keresztelő János is éppen a teljes lemondásra tanít minket. Idő kellett, míg beláttam, hogy még a szent dolgokhoz, a könyvekhez sem szabad görcsösen ragaszkodnunk. Döntöttem, és minden könyvembe beírtam: „A tiéd és mindenkié.” Istennek hála, ma semmim sincs. Csíksomlyón egy apró, 14 négyzetméteres cellám van, de bárhová megyek a világban, a testvérek mindenütt szeretettel fogadnak. A birtoklás elengedése hozza meg az igazi gazdagságot. Annak idején, a teológia előtt tíz gyermeket terveztem; az irgalmas Isten nekem valóban százannyit adott, túlcsorduló szeretettel!

3. Harmadik lépés: Lemondani a saját akaratunkról A gazdag ifjútól Jézus az anyagi dolgok elengedése után azt kérte: „Jöjj, és kövess engem!” Talán a legnehezebb feladat nem is a tárgyakról, hanem a saját akaratunkról való lemondás. Elfogadni, hogy nem én irányítom és vezetem magamat, hanem átadom a kormányt a szeretet Istenének. Engedni, hogy Ő, a tevékeny, szolgáló szeretet áldott útján vezessen minket nap mint nap.Ez a föld a munkahelyem, Isten a munkaadóm, és nekem legalább napi nyolc órát kellene dolgoznom az Úr szőlőjében! Hív reggel is, délben is, délután is, sőt idős korodban, az utolsó percekben is hív! Az Úr szőlőjében jut feladat mindenkinek! Mi az a munka amit az Úr elvár tőlünk? A szeretet parancsának hősies teljesítése pontosan abban az élethelyzetben, amelyben éppen élünk. Szeressünk radikális odaadással, akár papként, akár tanárként, orvosként, pékként, családanyaként vagy földművesként! 

A szeretet parancsa vezessen minket, és ha jobbak leszünk, biztosan jobb időket fogunk megélni.

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: Gyerekekkel az balatonalmádi csillagösvényen!