Evangélium: „Azon a napon Jézus elment hazulról, és leült a tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze köréje, ezért beült egy csónakba, és leült, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: »Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és azokat mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a Nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor a tövisek nőni kezdtek, elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek van füle, hallja meg!«”

Mt 13,1–9

Urunk, Jézus Krisztus! Megvolt az aratás, hála legyen érte, van kenyér bőségesen, jut belőle mindenkinek. Amiből azonban mostanában a legnagyobb hiány van a nagyvilágban, az az áldott béke. Te mint égi Magvető, kérünk, hintsd el az áldott béke magvait a mi világunkban! Imádságos szeretettel kérünk hintsd bőségesen az isteni béke áldott magvait gyermekeid szívébe:

1. Békét a szívünkbe!

A mai ember végtelenül békétlen. Semmivel sincs megelégedve, folyton nyugtalan, és éppen ezért kötekedik mindenkivel a környezetében. Ha a szívünk útszéli, kőkemény talajjá vagy tövisek fészkévé válik, az isteni béke nem tud megfoganni benne. Kérjük az Urat, hogy tisztítsa meg belső világunkat, és adjon elégedett, csendes, hálás szívet! A szívből jövő, őszinte bűnbánat az a hatékony gyomirtó szer, amely lelkünket megtisztítja, hogy a béke magvait befogadva, szeretteink örömére százszoros termést hozhassunk.

2. Békét a családban!

A belső békétlenségünk elkerülhetetlenül kivetül a legszűkebb környezetünkre is. Gyermekeinket, fiataljainkat nem a háborúk, nem az árvizek, nem a földrengések vagy idegen nemzetek fiai üldözik el az otthonaink falai közül, hanem a békétlenség és a nagyravágyás. Rengeteg ember szenved a magánytól, mindenkitől elhagyatva és megtagadva. Az otthon melegét csak az isteni békesség magvai hozhatják vissza. Álmodjuk meg az otthonunkat békés rózsakertnek, árnyas szőlőlugasnak, ahol majd vénülő kezünkkel szeretettel, jósággal megfoghatjuk egymás kezét! De ne csak álmodd: valósítsd is meg kitartó, türelmes munkával! A Szentháromság élő szeretetközössége a békesség igazi forrása, amelyet ha befogadunk, áldássá válik az életünk, a családunk és az otthonunk.

3. Békét a társadalmunkba és a nagyvilágba!

Olyan könnyen skatulyázzuk be egymást, és ásunk lövészárkokat a határokon kívül, de a nemzeten belül is. Pedig a Mester arra tanít, hogy mi mindannyian az Ő szeretett gyermekei és egymásnak testvérei vagyunk. Van egy kedves gyermekvers, amely így hangzik: „Kicsi vagy, huncut vagy, mégiscsak az enyém vagy...” Valahogy így kellene tekintenünk egymásra: fideszes vagy, tiszás vagy, de akkor is az enyém vagy, mert mi mind egy vérből valók vagyunk! Együtt kell tovább építenünk a Kárpát-medencében, a földgolyón a Tündérkertet, Isten szeretetének gyönyörű országát. Mennyei Atyánk nem a széthúzás és az ítélkezés parancsát adta nekünk, hanem a testvéri szeretet életet adó, gyógyító törvényét, hogy az kössön össze bennünket egyetlen nagy szeretetközösségbe.

Legyen áldott minden egyes találkozás, az isteni békesség magvait befogadva, hozzunk bőséges, százszoros termést mennyei Atyánk dicsőségére és minden földön élő ember őszinte örömére! 

Szeretettel, 

Csaba t.