Evangélium: „Ne gondoljátok, hogy azért jetted a földre, hogy békét hozzak! Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam a fiút apjával, a leányt anyjával és a menyet anyósával. Saját háza népe lesz az ember ellensége. Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt; de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt.”

Mt 10,34–11,1

Jézus ma olyan szavakat mond, amelyek első hallásra megriasztják a szívünket. De ha mélyebbre ásunk, megértjük, hogy a Mester nem a békétlenséget akarja, hanem a tiszta, megalkuvásmentes szeretetre hív meg bennünket:

1. „Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot.

”Jézus kardja nem a pusztítás, hanem az igazság fegyvere. Ez a kard elválasztja a jót a rossztól, a fényt a sötétségtől, az igazat a hamistól. Krisztus nem kínál nekünk olcsó, látszólagos békét, amely a bűnök elhallgatásán és a megalkuváson alapul. Az Ő békéje az igazság talaján terem, és ez a tisztulás sokszor fájdalmas döntésekkel, belső harcokkal – azaz „karddal” – jár.

- Hogy mennyire így van, gondoljunk csak nagypéntekre: Jézust az általa hozott tanítás és világosság egyenesen a Golgotára vitte. Ugyanez a tanítás az évszázadok során hány és hány keresztényt ajándékozott meg a vértanúság pálmájával! A radikálisan megélt kereszténység elénk sem fog vörös szőnyeget teríteni, hogy legyen min kényelmesen bevonulnunk a mennyek országába, hanem minket is felvisz a magunk Golgotájára.

2. „Saját háza népe lesz az ember ellensége.”

A legfájdalmasabb sebeket mindig azoktól kapjuk, akiket a legjobban szeretünk. Amikor valaki radikálisan elkötelezi magát Krisztus és az evangélium mellett, az a környezetéből, sőt a saját családjából is értetlenséget, bírálatot vagy ellenállást válthat ki. Jézus figyelmeztet minket: a hit megélése nem mindig hoz családi idillt. De még a legszentebb emberi kötelékek sem előzhetik meg a Teremtő iránti hűségünket.

- Gondoljunk csak Szent Ferencre! Édesapja egykor büszkén, becéző szeretettel adta neki a Francesco nevet, ám amikor a fia radikálisan megkezdte Krisztus követését, mégis kíméletlenül kitagadta őt. És ez a szakítás egészen biztos, hogy nagyon fájdalmas volt mindkettőjüknek.

3. „Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám.”

A kereszt nem egy elkerülhetetlen csapás, amit passzívan, fogcsikorgatva el kell viselnünk, hanem egy ajándék, amelyet Krisztus azoknak ad, akik méltók hozzá. Gondoljunk az apostolokra: a jeruzsálemi templomnál meggyógyítottak egy sánta embert, és bátran hirdették a feltámadt Krisztust, a főtanács elfogatta és bíróság elé állította őket. Megostoroztatták őket, és megtiltották nekik, hogy Jézus nevében beszéljenek. „Azok pedig örömmel távoztak a főtanács elől, mert méltók lettek arra, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek. És nem hagytak fel a tanítással, mindennap a templomban és házanként hirdették Krisztust, Jézust.” (ApCsel 5,41–42) 

- A keresztet Jézus példájára önként és szeretettel a vállunkra kell vennünk. Porto Maurició-i Szent Lénárd, a keresztút nagy apostola is arra tanított minket, hogy a stációkat járva tanuljuk meg átölelni a magunk keresztjeit. Az életünkkel együtt járó kereszt bátor vállalása és hordozása a Krisztushoz való tartozásunk leghitelesebb igazolványa.

4. „Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt...”

Ez az evangélium nagy paradoxonja. Ha görcsösen ragaszkodunk a magunk kényelméhez, anyagi biztonságához, saját akaratunkhoz – azaz meg akarjuk menteni a földi életünket –, a végén üres kézzel maradunk. De ha készek vagyunk mindezt odaadni, elengedni és „elpazarolni” Krisztusért és a testvérek szolgálatáért, akkor kapjuk vissza az igazi, teljes és örök életet.

- Márton Áron püspökünk, aki maga is a ferences világi rend tagja volt, könnyen elkerülhette volna a börtönt, a hosszú szenvedést és a megaláztatásokat, ha békepapként, látszólagos szeretetben egy asztalhoz ül a kommunista hatalommal. De akkor elveszítette volna a hitét, a tekintélyét és az örök életét is. Ő a nehezebb utat választotta, és ezzel megmentette népét és megnyerte a halhatatlanságot.

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: Jeruzsálemben, a Szent Sír Bazilikában szentmise áldozatot mutatunk be a ferences atyákkal.