Evangélium: „A mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik, és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is: Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól, és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Értitek-e mindezt?” – „Igen!” – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint a családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.

Amikor Jézus befejezte példabeszédeit, más helyre ment onnét".

Mt 13,47–53

Szent Ferenc azt mondta a társainak: „Ahol szeretnek titeket, onnan menjetek tovább!” Társai rákérdeztek: „De miért?”

„Mert ott már elvégeztétek a munkátokat!” – felelte Ferenc.

Nem az egy helyben ücsörgés, a napon való sütkérezés parancsát adta nekünk Jézus. Az aratnivaló sok, a munkás kevés – láthatjuk a mai evangéliumban is: Jézus be sem fejezte a tanítását, már indul is tovább „más helyre”!

Amikor Szent Ferenc első társait szétküldte a világ négy tája felé az evangéliumot hirdetni, pontosan ezt a jézusi sürgetést és alázatot oltotta a szívükbe. Az I. Regulában így intette a küldetésbe induló testvéreket: „A testvérek pedig, akik elmennek, kétféleképpen élhetnek lelki módon... Az egyik mód az, hogy ne veszekedjenek és ne vitatkozzanak, hanem Istenért legyenek alávetve minden emberi teremtménynek, és vallják meg, hogy keresztények. A másik mód pedig az, hogy mikor látják, hogy Istennek tetszik, hirdessék az Isten igéjét...”

Ferenc nem hódítani küldte fiait, nem gőggel vagy teológiai fölénnyel, hanem krisztusi szegénységgel, szelídséggel és békességgel. Azt mondta nekik: „Hirdessétek az evangéliumot mindenkor, s ha kell, használjatok szavakat is!” Mert a ferences misszió elsősorban maga a megélt élet.

Jézus ma is az apostolait és minket, kisebb testvéreket arra hív, hogy emberek halászai legyünk. Oly sokan vergődnek halálos veszedelemben: gyűlölködve bántják egymást, s mint a fuldoklók, belekapaszkodnak mindenbe, és egymást is aláhúzzák az örvényben. Nekünk nem az a dolgunk, hogy ítélkezve elforduljunk az emberektől, és egy összkomfortos, kényelmes öröklakásban ücsörögjünk, az elért sikereinknek örvendezve. Mi nem üldögélhetünk nyugodtan a babérjainkon, hanem Jézus szavára és Szent Ferenc példájára menjünk szolgáló szeretettel az emberek közé!

Jézus nemcsak a kétezer évvel ezelőtti tanítványoknak mondta, hanem ma tőlünk captures is ugyanazt kéri: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába! Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek! Ha egy házba beléptek, először ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, békességetek rááll; ha nem, visszaszáll ti rátok. Maradjatok abban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérérre! Ne járjatok házról házra! Ha egy városba bementek, és befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek! Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és mondjátok nekik: Közel van hozzátok az Isten Országa!”

Lk 10,2–9

Házi feladat:

Krisztus szeretete sürget minket! Keressünk fel ma egy olyan embert, aki beteg, maga alatt van vagy csalódott. Hallgassuk meg a panaszát, s ha kiöntötte a lelkét és megkönnyebbült, meséljünk el neki egy régi, szép közös történetet vagy egy jó viccet! Ha egyebet nem tudunk tenni érte, legalább nevettessük meg!

Kiment Ferenc atyánk a testvérekkel az erdőbe. János testvér, aki igen buzgó és türelmetlen fiatal szerzetes volt, meglátott egy hatalmas erdei medvét, s így szólt:

– „Én most megmutatom a hit erejét!” – és elindult, hogy Isten igéjével megszelídítse a fenevadat.

De a medve nem várta meg a prédikáció végét: nekirontott nagy üvöltözéssel János testvérnek! A prédikálásból azonnal versenyfutás lett. János testvér úgy szedte a lábát, mint még soha életében, a csuhája csak úgy lobogott a szélben, mögötte meg ott lihegett a nagy barna mackó.

Végül nagy nehezen beért a kolostorba a többiekhez, és a földre rogyva, lihegve mesélte, hogy biza szinte ő lett a medve ünnepi ebédje. 

– Ferenc atyám... hála az Istennek... túléltem! A medve úgy tűnik, hogy nem akar megtérni!

Szent Ferenc szelíd mosollyal odalépett hozzá, felsegítette a földről, leporolta a habitusát, majd derűsen megszólalt:

– János testvér...nem meg megmondtam neked, hogy először a galamboknak, meg a szarvasoknak kezdj el prédikálni?!

Szeretettel, 

Csaba t.