Evangélium: „Sehol sem becsülik kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és otthonában.” Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát." 

Mt 13,57–58

- Jézus magát több helyen is prófétának nevezi. Nemcsak a mai evangéliumban, hanem például akkor is, mikor tudatosan elindul utolsó útjára Jeruzsálembe: „De ma, holnap és a következő napon úton kell lennem, mert nem lehet, hogy egy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.” (Lk 13,33) 

- Saját prófétai hivatását - Jézus - így fogalmazza meg: „Az Úr Lelke van rajtam, mert felkent engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek...” (Lk 4,18)

- A keresztény Egyházban – Pünkösd óta – a prófétai szolgálat nem szűnt meg, de az évszázadok során sokszor háttérbe szorult a pusztán intézményes vagy megszokásból végzett vallásosság mögött. Minden megkeresztelt embert a szent krizmával a szertartás alatt tudatosan felken a pap Isten prófétájának! Nekünk tudnunk kell, hogy mi már a Jóel próféta által megjövendölt korban élünk: „Kiöntöm majd Lelkemet minden testre: fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok pedig látomásokat látnak.” Jóel 3,1

- A prófétai szolgálat megújítása vagy újraállítása három fő dolgot jelent:

1) A bűn és a kényelem leleplezése (Ébresztés):

- A próféta sosem a saját gondolatait mondja, és nem a többség tetszését keresi. A prófétai szolgálat újraállítása azt jelenti, hogy megszólal az az igaz hang, amely leleplezi a langyosságot, az öncélú vallásosságot, a szegények elhanyagolását és a világias kényelmet. Ahogy Szent Ferenc tette a 13. században: nem rombolt, de életével és szavaival felrázta a szendergő Egyházat.

- Boldog Duns Scotus ezt így fogalmazza meg: „Isten nem azért teremtett minket, hogy a látható világ dolgaiban megnyugodjunk, hanem hogy a végső Igazság felé törekedjünk, amely Krisztusban nyilatkozott meg.”

2) Isten szívének és szándékának közvetítése (Vigasztalás): 

- A prófétai szolgálat nem „jövőbelátás” vagy jóslás! A prófétai ember Isten szemszögéből látja a jelen helyzetet, és képes megmutatni a kiutat a csüggedésből. Szent Pál apostol így fogalmazza meg a prófétálás lényegét a korintusiakhoz írt levelében: „Aki pedig prófétál, az embereknek beszél épülésükre, intésükre és vigasztalásukra.” (1Kor 14,3)

- Szent Ferenc a hívőknek írt levelében így vigasztal bennünket: „Ó, mily szent és mily kedves, tetszetős, alázatos, békességes, édes, szeretetre méltó és mindenekfelett kívánatos dolog ilyen Atyát bírni, és ilyen Testvért birtokolni, aki életét adta juhaiért!”

3) A jövő irányába, cselekvésre sarkallás (Küldetés)

- A prófétai szolgálat mozgásba hoz. Nem engedi, hogy Isten népe „a babérjain üljön” vagy beletörődjön a rosszba, hanem elküldi a tanítványokat az emberek közé (ahogy a tegnapi Tranzitus-elmélkedésben is láttuk: „Menjetek! Az aratnivaló sok...”).

- Szent Bonaventura a Sermo de tempore című művében így sarkall bennünket: „A hit nem lámpás a véka alatt, hanem tűz, amelynek lángolnia kell. Nem az a jó tanítvány, aki tudja az utat, hanem aki végig is járja azt a felebaráti szeretetben.”

- Boldog Duns Scotus ezt így fogalmazza meg: „Még ha az ember nem is esett volna bűnbe, Krisztus akkor is eljött volna közzénk, mert Isten első és legfőbb gondolata a szeretetszövetség volt az emberrel.”Ha minden jól menne, ha nem is lenne bűn ezen a világon, akkor is szükség lenne a prófétai hangra, mely Isten karjai közé vezeti az emberiséget! Egyszerűen mondva: nem értünk még célba, s a próféta újból és újból talpra állítja a fáradt, vándorló emberiséget, s a továbbvezető útra lelkesíti, bátorítja.

Összegzés: 

- A prófétai szolgálat újraállítása nem új tanítások kitalálását jelenti, hanem az isteni hang tisztaságának és erejének helyreállítását. Akkor áll helyre ez a szolgálat, amikor az imádkozó ember – legyen az szerzetes, lelkipásztor vagy egyszerű hívő – nem a saját bölcsességéből beszél, hanem engedi, hogy a Szentlélek szóljon rajta keresztül, és bátran kimondja az igazságot: szeretettel, szelídséggel, de megalkuvás nélkül.

- Mit jelent ez? Állandó törekvést, imádságban való megújulást, lobogó szent tüzet, amelyet Szent Bonaventura A lélek útja Istenbe című művében így fogalmaz meg:„Senki se higgye, hogy elegendő számára az olvasás törekvés nélkül, a szándék áhítat nélkül, a kutatás csodálkozás nélkül, a tekintet öröm nélkül, a szorgalom vallásosság nélkül, a tudás szeretet nélkül, az okosság alázatosság nélkül!”

Igaz próféták után kiált a világ! Olyanok után, akik fellráznak a tespedésből, a bűnből, vigasztalnak a félelemben,  csügedésben, és buzgón sarkallnak a jóra!

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép:  Szeleczki Erzsike és a csapata nem csak a Nagyszalontai gyerekeknek, hanem mindannyiunk számára prófétai erővel hirdeti a jót és az igazat. Ő valóban felráz, bátorít és cselekvésre sarkal! Hála és köszönet a nagyszerű táborért!