„A királyi palotában a hit után az egyház foglalja el a második helyet... Így hát, fiam, napról napra virágzó szorgalommal kell őrködnöd a szentegyházon, hogy inkább gyarapodjék, mintsem fogyatkozzék. Azért is nevezték az első királyokat nagyságosnak, mert az egyházat nagyobbították. Te is ezt tegyed, hogy koronád híresebb, életed boldogabb és hosszabb legyen.” 

Szent István király Intelmei (II. fejezet)  

Ha szeretnénk egy egészségesebb, jobb világban élni, akkor becsüld nagyra és támogasd az Egyházadat! – kéri Szent István a fiától és mindannyiunktól.

Jézus a feltámadása után összehívta apostolait a Galileai-tenger partján – pontosan ismerjük még a helyszínt is: Tabgha, a kafarnaumi zsinagógától alig két kilométerre. Itt, az ezen a helyen álló sziklán – amelyet ma Jézus asztalának (Mensa Christi) nevezünk –, Megváltónk átdöfött kézzel tüzet rak, halat süt, s meleg reggelivel várja az egész éjjel hiába halászó apostolait!

Itt, e szikla lábánál Szent Péter háromszor megvallja Krisztus iránti szeretetét, s Megváltónk rábízta Egyházát:

„Legeltesd juhaimat!”

Jn 21,16 

Jézus határozott akarata szerint jött létre az Egyház. Az első Pünkösd napján kiáradt a Szentlélek, s megszületett az Egyház: ezen a napon háromezer ember tudatosan kérte a keresztség szentségét, s általuk elindult az Egyház a maga világhódító útjára. A Krisztus által alapított Egyházat támogatni, építeni, szépíteni valóban Isten előtt kedves és országépítő cselekedet!

Szent István nemcsak biztatja a fiát az Egyház támogatására, hanem ő maga is megtesz mindent, hogy az Egyház áldásos munkáját a Kárpát-medencében is el tudja végezni. Szent István II. törvénykönyvének 1. cikkelye így rendelkezett: „Tíz falu építsen egy templomot, amelyet lássanak el két telekkel és ugyanannyi szolgával, lóval és kancával, hat ökörrel és két tehénnel, 30 aprójószággal.”

Ezzel a törvénnyel Szent István egy nagyon nemes vetélkedést indított el: az embereket összefogta egy közös munkában, s a végeredmény – hogy kinek a temploma szebb és nagyobb – biztos, hogy a korabeli embereket is munkára serkentette.

A korabeli Magyar Királyság területén – ha minden tíz falu épített egy közös plébániatemplomot – ez önmagában kb. 1000–1200 falusi plébániatemplom megépülését jelentette! Ebben a korban a legtöbb falusi templom nem kőből, hanem fából, sövényből és agyagból (paticsfal) készült. Ezek a fatemplomok gyorsan felhúzhatók voltak, s bár a századok során sok elpusztult, leégett vagy később kőtemplommá épült át, a hívő élet szilárd fészkei voltak.

Ezeken kívül egészen biztos, hogy sorra épültek a monumentális kőtemplomok is:

- 10 püspöki székesegyház: Esztergom, Kalocsa, Győr, Veszprém, Pécs, Csanád, Eger, Várad/Bihar, Vác és Gyulafehérvár.

- Kiemelt királyi bazilikák: mint például a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilika.

- Szerzetesi monostorok: Pannonhalma, Pécsvárad, Bakonybél, Zalavár, Csatár és társaik.

- Ispánsági templomok: a várispánságok központjaiban.

Uralkodása alatt (997–1038) becslések szerint nagyjából 1000–1500 templom és monostor épülhetett a Magyar Királyság területén.

Szent István uralkodásának mintegy 40 éve alatt így egy korábban pogány államban egy teljes, az egész Kárpát-medencét lefedő hálózat épült ki, amelyben a több mint ezer apró falusi fatemplom adta a lelki élet mindennapi alapját.

Építsük, szépítsük és lakjuk be ma is az Isten házát!

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: Körösbányai templom!