Evangélium:„Jézus egyszer így korholta az írástudókat és a farizeusokat: »Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhanyagoljátok azt, ami a legfontosabb a törvényben: az igazságosságot, az irgalmat és a hűséget. Ezeket meg kell tenni, de azokat sem szabad elhanyagolni! Vak vezetők! Megszűritek a szúnyogot, de lenyelitek a tevét. Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül azonban tele vagytok kapzsisággal és tisztátalansággal. Vak farizeus! Tisztítsd meg előbb a pohár belsejét, akkor majd a külseje is tiszta lesz!«”

Mt 23,23–26

Kívülről szép tiszta a pohár, a ház, az ember – de mi van belül, ott, ahová kívülről nem látnak be? Lelked mélyén mi van? Gondolkodjunk el azon, hogy mi teszi tisztává az embert belülről! Itt ne a XXI. század steril, mindent alaposan fertőtlenítő szokásaira gondoljunk! Nézzük meg, hogy mi tesz kedvessé Isten előtt az Üdvösség történetében:

Az Ószövetségben: Az engedelmesség, a töredelmes szív és Isten jelenléte! Az Ószövetségben Isten világossá teszi, hogy a külső áldozatoknál és a formaságoknál többre értékeli a szív belső tisztaságát. A zsoltáros így imádkozik: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem!” (Zsolt 51,12), és Mikeás próféta is kimondja: 

- „Megmondta neked, ember, mi a jó, és mit kíván tőled az ÚR: Nem mást, mint hogy élj jog szerint, szeresd az irgalmasságot, és alázatosan járj Isteneddel!” (Mik 6,8). 

- A belső tisztaság ott kezdődik, amikor az ember elhagyja a bálványokat, és engedelmes szívvel Isten felé fordul: Isten jelenléte, a végtelen tisztaság tud tisztává tenni bennünket. A szent sátort, az Ószövetség templomát is a betöltő Isten jelenléte teszi szentté, az szenteli meg. Isten nélkül nincs tisztaság!

Az Újszövetségben: A szeretet gyümölcsei és Isten jelenlétével  betöltött szív!  Jézus maga mondja ki a mai evangéliumban: a belső tisztaság az igazságosságból, az irgalomból és a hűségbőlfakad (Mt 23,23). Jó hír, hogy ez a tisztaság az ember számára elérhető: „Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent.” (Mt 5,8). 

- Önmagában ez a tisztaság nem cél, mert ha nem keressük Isten jelenlétét, akkor ez a tisztaság tiszavirág-életű lesz: „Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, puszta helyeken bolyong nyugalmat keresve, de nem talál. Akkor így szól: »Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem.« Amikor odaér, üresen, kisöpörve és feldíszítve találja azt. Akkor elmegy, maga mellé vesz másik hét, nálánál gonoszabb lelket, bemennek és ott laknak; és annak az embernek a végállapota rosszabb lesz az elsőnél.” (Mt 12,43–45)

Szent Ferenc és a ferences hagyomány szerint: Az alázat és a teljes kiüresedés tesz tisztává! Szent Ferenc számára a belső tisztaság nem más, mint a birtoklás vágyától mentes alázatos szív. A pohár belsejét a kapzsiság, a gőg, a paráznaság és az önzés teszi tisztátalanná. Ferenc akkor lett belülről teljesen tiszta és szabad, amikor mindent odaadott, s kiüresítette magát Isten előtt. 

- A ferences lelkiségben a tisztaság nem egy hűvös tökéletesség, hanem az a nyitottság, amellyel átengedjük magunkon Isten cselekvő jóságát. Jézus mindennapi eledele az Atya akarata volt, s mivel Ferenc nem tartott meg semmit magának, Isten teljesen betöltötte őt a maga szent akaratával, hagyta, hogy vezese ez az áldott cselekvő Jelenlét.

Házi feladat: Kérjük a mai napon a Jóistent, hogy ne a külvilágnak tetsző látszatot szépítgessük képmutatóként, hanem engedjük, hogy az ő irgalma, szeretete és életadó jelenléte tisztítsa meg szívünk legmélyét és vezessen az Ő országának építésében!

Szeretettel,

Csaba t.

Kép: Dévai kolostor szép, rendezett, tiszta, kollégáink szépen gondozzák, csak éppen szerzetesek nem imádkoznak benne!