Evangélium: „Jézus egyszer így korholta a farizeusokat: »Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok, amelyek kívülről szépnek látszanak, belül azonban holtak csontjaival és mindenféle undoksággal vannak tele. Így ti is kívülről igaznak látszotok az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.  Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Sírboltokat emeltek a prófétáknak, feldíszítitek az igazak síremlékeit, és kijelentitek: „Ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűnrészesek a próféták vérében.” Ezzel ti magatok tanúsítjátok, hogy a próféták gyilkosainak fiai vagytok. Nos, fejezzétek hát be, amit atyáitok elkezdtek!«” 

Mt 23,27–32

Könnyű ítélkezni Jézus Krisztus kortársairól, a farizeusokról, de vajon tanultunk a kétezer évvel ezelőtti véres leckéből? 

Három nap múlva, augusztus 29-én emlékezünk a mohácsi csata 500. évfordulójára. A Jézus korabeli farizeusok elítélése helyett figyeljünk fel ma Tomori Pálnak, a mohácsi csata későbbi hadvezérének és Lőrinc papnak az 1514-es bihari találkozására!

Miután Szapolyai János 1514. július 15-én Temesvárnál legyőzte Dózsa főseregét, Dózsa legfőbb alvezére és szellemi-lelki támasza – a Megyaszón született, s a ceglédi kolostorból induló Nagybotú Mészáros Lőrinc (ismertebb nevén Lőrinc pap) – tovább folytatta a harcot, s a még megmaradt keresztes hadakkal Bihar várát ostromolta. 1514 júliusának végén a döntő bihari ütközetben Tomori Pál, a király hadvezére nemesi seregével szétverte a felkelőket, s az ostromlók vezérét, Lőrinc papot fogságba ejtette. Ezzel a csatával ért véget végleg az 1514-es felkelés.

A keresztes hadjárat toborzását 1514 tavaszától Bakócz Tamás esztergomi érsek felhívására nagyrészt a nép között élő obszerváns ferencesek végezték. Lőrinc pap azon ferencesek közé tartozott, akik szónoklataikkal tömegeket mozgósítottak. Amikor a hadjárat parasztfelkeléssé alakult, számos ferences szerzetes a szegény néppel maradt, s lelkészként, kántorként vagy népvezérként kísérte a seregeket. Ekkor Lőrinc pap Dózsa György első számú alvezére, ideológusa és lelkipásztora lett. Kora legjobb iskoláiban tanult, művelt és rendkívül jó szónoki képességekkel megáldott ferences pap volt, aki mélyen együttérzett a korabeli jobbágyság elesettségével és szegénységével. Szónoklataiban az evangéliumi egyenlőségre és igazságosságra hivatkozott. Azt hirdette, hogy Isten előtt minden ember egyenlő, és a keresztény szabadságjogok a jobbágyokat is megilletik.

A ferencesek közül többen – közel százan – részt vettek a szörnyű, véres eseményekbe torkolló keresztes hadjáratban. A fogságba esettek sorsa tragikusan alakult! A nemesség könyörtelenül megtorolta a felkelést: Lőrinc papot Kolozsvárra vitték, ahol lassú tűzön, máglyán égették el. A mellé szegődött ferenceseket és felkelő vezetőket szintén kivégezték, gályára vagy tömlöcbe vetették; szerzetesi mivoltuk nem jelentett védelmet a bosszúálló nemességgel szemben. A felkelésben részt vevő ferencesek többsége a történelemben névtelen maradt, írásaikat elégették, emléküket is kiirtották.

Kívülről a Magyar Királyság gazdag és hatalmas volt, de belülről rohadt, mert a nép nagy része nem érezte magáénak a kastélyokat, a székesegyházakat, az őket vezető főurakat és a főpapokat. A testvéri szeretet, a szolidaritás és a párbeszéd hiányában a meghasonlott ország véres polgárháborúba sodródott. A tragédia óriási volt! A ferenceseket eltiltották, hogy a falvakban az egyszerű embereknek prédikáljanak, ezért nagyon sok ferences a hitújítókat követve a reformáció mellé állt. Így a megosztottság lelki téren is elkezdődött. A 15–30 ezer emberáldozat mellett a legfőbb veszteséget az ország belső szétszakadása, a társadalmi bizalom elvesztése és a jobbágyság jogfosztottsága jelentette – s mindez alig 12 évvel Mohács előtt!

A történelem különös fordulatára szeretném felhívni a figyelmünket: Tomori Pál a bihari csata borzalmai és a véres megtorlások után hat évvel (1520-ban) – személyes tragédiái és belső megrázkódtatásai hatására – maga is felvette a ferences habitust, és belépett az esztergomi obszerváns ferences kolostorba. Vagyis a felkelést egykor leverő katonából végül ugyanannak a ferences rendnek a szerzetese lett, amelyhez egykor Lőrinc pap is tartozott!

Kíváncsiak vagytok, hogy egy megtért hadvezér, ferences szerzetes hogyan lett kalocsai érsek és a mohácsi csatatéren elesett fővezér?

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: Tomori Pál szülőfalujában a ferences habitusban ábrázolt hadvezér szobra előtt.