„Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, hanem a jóval győzd le a rosszat!” 

Rom 12,21 

Szent Ferenc nem a fegyverek erejében, a bosszúban vagy az ellenfél elpusztításában hitt, hanem abban, hogy a gonosz és a rossz legyőzhető a krisztusi szeretet, az alázat, a kiengesztelődés által, és hogy a leghidegebb, legmegkeményebb emberi szív is átformálható és jóvátehető.

Ez a hite nem csupán elvont elmélet volt, amit Ferenc Jézustól és az Ő szentjeitől tanult valahol egy könyvtárban, hanem életének legmeghatározóbb tapasztalata, amelyet a mindennapi történetek igazoltak és folyamatosan elmélyítettek:

1. A bűnbánat és a leprások megölelése – A bennünk lévő rossz legyőzése

A saját magunkban lévő rossz, a bűnös vágyak és a gonoszság is legyőzhető! Ferenc saját életében és Végrendeletében is megvallotta, hogy amíg bűnben élt, a leprások látása keserű volt számára. De amikor maga az Úr a leprások közé vezette, s ő irgalmasságot cselekedett velük, „az, ami előbb keserű volt, átváltozott testem és lelkem édességére”.

Nagyon fontos, hogy Ferenccel együtt mi is higgyük, hogy az emberi bűn, a szív keménysége és a múlt hibái jóvátehetők a bűnbánat és a tevékeny irgalmas szeretet által! A ferences gondolkodásban a bűnbánat (poenitentia) nem önvád vagy kétségbeesés, hanem a fényre való kilépés, az irgalmas, cselekvő szeretet útján való kitartó járás.

2. A gubbiói farkas – A békétlenség és a gonosz megszelídítése

A híres gubbiói történetben a várost rettegésben tartó, vérszomjas farkas nem egyszerűen egy vadállat, hanem a pusztító gonoszság, a félelem és a gyűlölet szimbóluma. Egy gyönyörű tanító történet – ami meglehet, hogy pontosan így meg is történt: Ferenc nem fegyverrel, vadászokkal ment a farkas elé, hanem mosolyogva, bízva, a szeretet világformáló erejében szelíden szólítja: „Gyere ide, Ferenc testvér!” Ferenc nem parancsszóval gyógyít, hanem őszinte párbeszéddel: keresi a gyilkos ellenségeskedés gyökerét, hogy azt orvosolja. Megérti, hogy a farkas az éhség és a kiközösítettség miatt vált kegyetlenné, a városlakók pedig a félelem miatt váltak gyűlölködővé. Ferenc szövetséget kötött: a városlakók megígérték, hogy táplálják a farkast, a farkas pedig megígérte, hogy nem bánt többé senkit. Ferenc hitt abban, hogy a rosszra a válasz nem a bosszú, hanem a párbeszéd, amely – ha őszinte – elvezet a reális szükségletek orvoslásához, s ezt követi a kiengesztelődés és a megbocsátás.

3. A szultánnál tett látogatás (Damietta, 1219) – A keresztes háborúk árnyékában

Ferenc tette, bennünket is meggyőzhet arról, hogy a krisztusi, szeretetteljes párbeszéd a legnagyobb ellenségeskedésre, a háborúra is gyógyír! A keresztes háborúk kellős közepén, amikor a keresztény és a muszlim világ fegyverrel akarta elpusztítani egymást, Ferenc átkelt a frontvonalon, hogy találkozzon Melek-el-Kamel egyiptomi szultánnal. Nem hódítani ment, nem fegyverrel akarta legyőzni az „ellenséget”, hanem evangéliumi szelídséggel és párbeszéddel. És döbbenet: a nagy szultán a kolduló keresztényt nem ellenségnek, hanem Isten gyermekének, testvérnek tekintette! A szultán annyira megrendült Ferenc alázatán és bátorságán, hogy tisztelettel fogadta, s bántatlanul engedte útjára – pedig abban a korban minden keresztény fejéért egy aranyat adtak. Ferenc megmutatta, hogy a gyűlölet örvényéből a krisztusi szeretet az egyetlen kivezető út.

Szent Ferenc számára – akárcsak Szent Pál, Tours-i Szent Márton, Szent Patrik vagy Szent Benedek számára – a rossz nem egy legyőzhetetlen erő, hanem egy hiány: a szeretet, az Istennel való személyes kapcsolat hiánya és az emberek közti őszinte odafordulás, párbeszéd hiánya.

A síelő számára a fekete pálya nem ellenség, hanem egy feladat, amelyet odafigyeléssel, gyakorlattal és komoly hozzáállással le lehet küzdeni. A bennünket támadó, nekünk fájdalmat okozó emberekkel való kapcsolatunk rendezését ne tartsuk lehetetlennek, hanem induljunk el az őszinte párbeszéd útján, hogy elsősorban megértsük a másikat, másodsorban pedig a feszültség okait irgalmas türelemmel rendezni tudjuk.

A Jézus Krisztus nyomában járó szentek, s maga Szent Ferenc is hitt abban, hogy a gonoszt jóval le lehet legyőzni. Ebben a hitben imádkozzunk:

A béke és a jóság imája:

Fölséges és dicsőséges Istenem,

Ragyogd be szívem sötétségét,

s adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet!

Ne engedd, Uram, hogy a világ békétlensége,

a gyűlölet keserűsége vagy a sérelmek súlya legyőzze hitemet!

Ha bántás ér, adj alázatot;

ha békétlenség vesz körül, tegyél a te békéd halk szavú hordozójává!

Taníts meg engem, Legfelsőbb Jóság,

hogy a rosszra ne rosszal, hanem jósággal feleljek.

Segíts, hogy a sötétséget ne elűzni akarjam,

hanem  Krisztus a te fényedben lobogva ragyogjak!

Mert te vagy a mi Megváltónk, a mi Testvérünk és a mi Tanítónk,

aki a gonoszt szelídséggel, a halált pedig a kereszt szeretetével győzted le.

Ámen.

Szeretettel, 

Csaba t.