Van lehetőség kiadni könyvben a az első fél év "Tranzitus" elmélkedéseket! De vajon van igény rá?? Jelezd, egy bátoritással, ha szerinted is jó, ha nyomda alá rendezük, akár karácsonyi ajándéknak, Szent Ferenc atyánk emlékévében ezt a könyvet. Szeretettel,

Csaba t. 

Előszó:   Orvosság világunk bajaira!

2026-ban, Szent Ferenc halálának 800. évfordulóján anyánk, az Egyház, Assisi szegény, bűnbánó kisebb testvérét állította példaképül mindannyiunk elé! Úgy is mondhatnám, hogy a recepten, amit maga a Szentatya írt nekünk a háború szélén tántorgó világunk minden betegségére, egyetlen név olvasható: Szent Ferenc.

De miért pont ő? Mit tud mondani nekünk egy évszázadokkal ezelőtt meghalt ember, még ha a kortársai egyhangúan szentnek is tartották? Vajon valóban Ferenc élete és példája az orvosság a XXI. század sebeire?

A könyvben erre a kérdésre próbálok választ adni a mindennapi evangéliumi szakaszok fényében. Ahogyan egy orvos a beteg ágya mellett határozott bizonyossággal kínálja az orvosságot, mely gyógyulást hoz a szenvedőnek, ugyanúgy én is meg vagyok győződve arról, hogy a pápa a bíborosaival jól döntött: korunk problémáira és sebeire Szent Ferenc élete és példája valóban hatásos gyógyír, ha azt napról napra, komolyan véve magunkhoz vesszük és megéljük.

Előszóként megjegyzem, hogy e könyvben korunkban nagyon félrecsúszott, négy alapvető kérdésre keresem a választ, a Szentírás fényében élő Szent Ferenc életén keresztül:

1. Hogyan viszonyuljunk az anyagi javakhoz? (Paupertas – Szegénység)

Az anyagi javak, akárcsak a bennünk lévő birtoklási vágy, Isten ajándékai! A kisgyermek első szava is az: „kell!”Krisztus akarata szerint Ferenc az embert szereti, az anyagi javakat pedig használja. Sajnos a mai ember az anyagi javakat szereti, s az embertársát csak használja... Szent Ferenc a Szegénység Úrnőjének lovagja: Krisztus Urunk tanácsára olyan kincseket gyűjt, amelyeket a rozsda nem rág szét, s a moly nem esz meg – olyat, ami megmarad az örök életre.

Ferenc a végtelen Istent imádja, az Ő csodálatos teremtményeit szereti, az anyagi javakat pedig bölcsen használja, hogy általuk a Szentháromság és az embertársai iránti szeretetét ki tudja mutatni. Beszédben, öltözködésben, életvitelben – minden szempontból – Szent Ferenc számára az egyszerűség, a „szegénység”, a tudatos visszafogottság az igazi gazdagság, melyre tudatosan törekszik!

2. A hatalomvágy és az engedelmesség (Oboedientia – mások szolgálata)

Meg akarod magad mutatni a világnak? A kör közepére szeretnél állni? Nagyszerű! Ez a vágy Isten drága ajándéka. De ez a vágy – amint ma látható –, ha nem uralod bölcsen, gyűlöletet, háborút és pusztulást hozhat mindannyiunkra!

Jézus, a mi Mesterünk elárulja, hogyan „hasznosíthatjuk” a hatalom iránti vágyunkat, hogyan lehetünk igazán nagyok a társadalomban és a világban: „Aki közületek nagy akar lenni, legyen a többiek szolgája! Aki pedig az első akar lenni közöttetek, az legyen a többiek rabszolgája!” (Mt 20,26–27). Szent Ferenc megértette Krisztus parancsát, s ezért akart mindenkire és mindenre figyelő, odahallgató, engedelmes kisebb testvére lenni minden teremtménynek. Ő nem kiszolgál, hanem alázattal szolgál: boldoggá akart tenni mindenkit, s fel akart emelni bennünket a Teremtő Istenhez. Azáltal lett szentté, hogy mellette a társai szentté váltak!

3. Testi és lelki tisztaság (Castitas – Tisztaság)

Korunk emberét a jóléti, fogyasztói társadalom a saját vágyai rabszolgájává tette. „Én megérdemlem, nekem jár, az élvezetek hatalmas svédasztalán mindent ki kell próbálni!” – harsogja ezer csatornán a mai világ. Vágyaink Isten drága ajándékai, gyönyörű paripák, életünk sava-borsa: szárnyakat adnak és repítenek, ha erős kézzel, kemény akarattal irányítjuk őket. De ha elengedjük a gyeplőt, akkor a „lovaink” törnek-zúznak, mindent letaposnak, s pusztulásba visznek. Szent Ferenc számára az igazi szabadság előfeltétele a testi-lelki tisztaság volt. És itt gondoljunk a tízparancsolatra, melyek megszegése bemocskolja az embert! Ferenc erre a bűn nélküli tisztaságra törekedett egy életen keresztül, mert tudta: ez az a menyegzős köntös, melyben Krisztus elé kell állnunk!

4. Bűnbánat (Poenitentia)

Talán a legfontosabb ferences erény! Ezzel kezdjük a megtérést, a Tranzitus évét. Az igazi bűnbánat lényegét Szent Ferenc a Végrendeletében így fogalmazza meg:

„Az Úr a következő módon adta meg nekem, Ferenc testvérnek, hogy elkezdjem a bűnbánattartást: Amikor bűnökben voltam, nagyon keserű volt számomra a leprások látása. És maga az Úr vezetett közéjük, s én irgalmasságot cselekedtem velük. És mikor eltávoztam tőlük, az, ami előbb keserű volt számomra, átváltozott testem és lelkem édességére. Utána egy keveset még vártam, s azután elhagytam a világot.”

Szent Ferenc számára a bűnbánat a fényre, a békés, örömteli szeretet útjára vezet. Szépen halad előre, s felfedezi az evangéliumi tanácsokat: azt a tökéletes boldogságra vezető utat, amely nemcsak Teremtőnk mennyei nagycsaládjába vezeti el az embert, hanem fenntarthatóan járható itt a földön akár nyolcmilliárd ember számára is!

A Szentatya azzal, hogy Szent Ferencet állítja elénk, igazából a ferences erényeket ajánlja világunk sebeire gyógyszerként! Ismerjük meg és induljunk el bizalommal ezen a Krisztus által mutatott evangéliumi úton, amely Szent Ferencet is boldoggá és szentté tette, s mely világunkat egy fenntartható, örömteli korszakba vezetheti.

Szent Ferenc egész élete egy gyönyörű Tranzitus: neki valóban sikerült e földi létből az örökkévalóságba emelkednie! Az ő ég felé vezető útja – amit bátran nevezhetünk Tranzitusnak – a megtérésével kezdődött, s a megdicsőüléssel ért célba. Erre az útra hív bennünket az Egyház a 2026-ra meghirdetett Szent Ferenc-évvel, s erre az útra hívlak én is téged e könyvel, a mindennapi „TRANZITUS” által!

Szeretettel, 

Csaba testvér