"Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt: „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?” A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.” A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?”

Válaszul Jézus ezt mondta neki: „Történt, hogy egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra. Ő is meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: »Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked.« Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus így folytatta: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”

Lk 10,25-37

„Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat” – mondja Jézus. Ez Szent Ferenc szellemében három fontos üzenetet hordoz számunkra és ezeket nem lehet felcserélni, hisz egyik a másikból fakad:

1. Tettekbe váltott szeretet, nem puszta hangulat: Jézus nem foglalkozik azzal, hogy mit gondol, érez ez a szamaritánus. Sajnos a mai világban minden a hangulatról, a pillanatnyi kedvről és az érzelmekről szól. Jézus azonban nem azt kéri tőlünk, hogy érzelmektől csöpögő, rózsaszín felhőben ússzunk, hanem azt, hogy tegyük meg az Ő szent parancsolatait. A krisztusi szeretet nem érzelgősség, hanem elkötelezett döntés és cselekvés, Isten szent parancsainak bátor, önfeledt követése, és annak tudatos, kitartó kivitelezése.

2. Mit mond Szent Ferenc a parancsokról? Jónak lenni jó! Szent Ferenc számára Isten parancsa nem kényszer vagy nyomasztó teher, hanem élet és szabadság! Ferenc a Regula elején így fogalmaz: „A kisebb testvérek élete ez: élni a mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát.” Ferenc nem magyarázta, nem bontotta jogi passzusokra a parancsokat, hanem „sine glossa” – vagyis magyarázat nélkül, szóról szóra, gyermekies derűvel és radikális örömmel akarta megélni azokat. Nála a parancsolatok megtartása nem szabálykövetést jelentett, hanem Krisztus lábnyomának boldog követését, mert tudta: az Úr igája édes, és az Ő terhe könnyű.

3. Ki nyeri el az örök boldogságot? „Aki pedig szeret engem, és megtartja a tanításomat, azt Atyám is szereti, hozzá megyünk és benne fogunk lakni. És az Atya... Vigasztalót ad majd nektek: az Igazság Lelkét, aki örökre veletek marad.”

Gyönyörű ígéret! Ezért már érdemes jó embernek lenni, áldozatokat hozni, az irgalmas felebaráti szeretetet gyakorolni, sőt még a Tízparancsolatot szőröstül-bőröstül betartani. Ha Isten parancsai szerint élünk, maga az Atya, a Fiú és a Szentlélek költözik a szívünkbe. Így valósul meg a lélek teljes egyesülése a Szentháromság Személyeivel: egy önfeledt, örömteli, örök jelenlét és közösség az Istennel már itt a földön, s ez fog kiteljesedni a boldog örökkévalóságban.

Szeretettel vállaljuk Isten szeretetről szóló parancsait, hisz ebből fakad az egyéni boldogságunk, és az emberiség békés örömteli földi élete is!! 

Szeretettel, 

Csaba testvér

Kép: Szeretetből élet fakad! Laura és a férje nálunk nőtt fel, Déván... és megszületett a baba. Ő nem puszta érzelem, és nem is teória, Ő egy tömény szeretet gombóc.