„A hetvenkét tanítvány, akiket Jézus az evangélium hirdetésére küldött, nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták Jézusnak –, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.” Ő így válaszolt: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek: Semmi sem fog ártani nektek. Mindazonáltal ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”
Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mivel elrejtetted ezeket a bölcsek és az okosak elől, és feltártad az egyszerűeknek; így van ez, Atyám, mert így tetszett neked. Az Atya mindent átadott nekem. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” Jézus azután tanítványaihoz fordult, és így szólt: „Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek: Sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta; szerette volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.” (Lk 10,17–24)
Az első világháború csatatereiről jövet lelkemnek gyógyító balzsam a mai evangélium.
– Egyfelől mélyen megsebzett mindaz, amit a Doberdó-fennsíkon láttam. Döbbenetes 110 éves távlatban is találkozni mindazzal, amit az arrogancia, a nagyravágyás, a párbeszédre képtelen, merev magatartás szült. Az első világháború alatt az Osztrák–Magyar Monarchia vesztesége óriási volt: a kutatások és a bécsi Hadilevéltár adatai szerint a birodalom a háborúban közel 1,1–1,2 millió katonát vesztett. Ebbe beletartoznak a csatában elesettek, a sebesülésben elhunytak, a fogságban meghaltak, valamint a betegségben elhunyt katonák is. Ennek az óriási számnak szinte a felét a magyar korona területeiről származó katonák adják. Nyugodjanak békességben, az Úr Jézus szeretetében!
– Másfelől mint aki gyógyírt vesz magához, úgy olvasom Szent Ferenc Tranzitusának ünnepén Jézus Krisztusnak vigasztaló, bátorító szavait! Hála Istennek, a hosszú úton nem nekem kellett vezetnem, ezért behunyt szemmel kilométereken keresztül csak ültem az autóbuszban és ízlelgettem – mint egy finom falatot – Megváltónk gyönyörű ígéretét: „örüljetek, nevetek föl van írva a mennyben.”
A világot nem tudjuk megváltoztatni, a sötétséggel nem tudunk győzelmesen harcolni, de megváltottságunk tudatában tudunk jókedvvel, derűvel fényt árasztani a világba. Az első világégés poklát hátrahagyva – Jézus tanítása szerint, Szent Ferenc példájára – még radikálisabban akarom az irgalmas szeretet, a segítőkész jóság fényét árasztani ott, ahová a Gondviselő kirendeli a helyemet, s mindinkább fénnyé válni e világban! Ezzel az elhatározással mutattam be Siófokon, Szent Ferenc atyánk halálának 800. éves évfordulóján, a szentmise áldozatot.
Szeretettel,
Csaba testvér
Kép: Szlovénia fővárosát, Ljubljanát érintve – e gyönyörű város ferences templomát, az országházat és a piacot meglátogatva – szerencsésen megérkeztünk Dévára.
