Evangélium: „A farizeusok félrevonultak és megtanácskozták, hogyan tudnának belekötni Jézus szavaiba. Majd odaküldték hozzá tanítványaikat és a Heródes-pártiakat a következő kérdéssel: »Mester! Tudjuk, hogy igazat beszélsz, és az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, és nem vagy tekintettel az emberek személyére. Mondd hát meg nekünk, mi a véleményed: Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?« De Jézus felismerte gonoszságukat és így szólt hozzájuk: »Miért kísértetek, ti képmutatók! Mutassátok csak meg az adópénzt!« Aztán megkérdezte tőlük: »Kinek a képe és a felirata ez?« Azok azt felelték: »A császáré.« Erre ő így szólt hozzájuk: »Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré – az Istennek pedig, ami az Istené!«”

Mt 22,15–21

A jeruzsálemi templom udvarán a farizeusok egy pénzérmét mutatnak Jézusnak. A pénzen a császár képmása áll. Jézus válasza nemcsak a politikai csapdát kerüli el, hanem rávilágít életünk legmélyebb igazságára. Assisi Szent Ferenc, aki maga is egy gazdag posztókereskedő fiaként pontosan ismerte a pénz bűvöletét, egész életével erre a jézusi tanításra adott választ.

Három gondolat a mai evangéliumról Szent Ferenc szellemében:

A pénz csak eszköz, nem Isten – Ferenc és a pénz elutasítása

Szent Ferenc a Regulájában megtiltotta testvéreinek, hogy pénzt fogadjanak el vagy érintsenek. Azt mondta: „A pénz a szerzetes számára nem más, mint por és kavics.” Látta, hogy a pénz felhalmozása és imádata megkeményíti az emberi szívet, és szembefordítja a testvéreket egymással. A pénzérmén a császár képe van – az az anyagi világ múlandó eszköze. Használhatjuk a mindennapi életben, de soha nem válhat az életünk céljává vagy istenévé! Láthatjuk a sok gyilkos háborút, ezt mondhat bárki bármit csak anyagi haszonért, pénznek nevezett porért, kavicsért vívják!

Isten képmása te magad vagy!

Jézus azt mondja: adjátok meg a császárnak a pénzt, mert az ő képe van rajta. De mi az, amin Isten képmása áll? Az az emberi lélek! A Teremtés könyve szerint Isten a saját képmására teremtett bennünket. A pénz, a birtok, a vagyontárgyak visszaszállhatnak a császárra és a világra, de a te szíved, a te lelked és az életed egyedül Istené! Ne add oda magad a világ szemében oly drága „kavicsok” gyűjtésére, amelyek igazából csak a gondodat szaporítják, hiszen őrizned kell, adót kell fizetned utánuk, irigységet, gyülöletet szülnek stb.... Drága idődet, véges testi és lelki energiádat ne add olyan dolgokért, amelyeket nem vihetsz magaddal a Mennyek Országába! Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkét elveszíti? Te Isten tulajdona vagy, ne lopd apránként el magadat Tőlle! 

Adjuk vissza Istennek azt, ami az övé: a szeretetet és önmagunkat

Szent Ferenc, amikor apja előtt levetette ruháit, kimondta: „Ezentúl szabadon mondhatom: Miatyánk, aki a mennyekben vagy!” Neki nem kellett a pénz, mert felismerte, hogy a legnagyobb gazdagság az Isten fiaiként megélt szabadság. Megadni Istennek, ami az Istené, annyit jelent: odaadni Neki a szívünket, bízni az Ő gondviselésében, és nem a vagyonban keresni a biztonságunkat, hanem a testvéri szeretetben és a jócselekedetekben.

A Krisztus által mutatott út járható! Itt vagyunk Kafarnaumban, s rajtunk kívül ebben az egykor virágzó, kapzsi városban nem lakik egyetlen lélek sem. A városuk főtere, a cifra házaik romjai mind-mind három szegény ferences szerzetes őrzésére vannak bízva! 

Ne hagyjuk, hogy a világ és a pénz hajszája elhomályosítsa bennünk az isteni képmást!

Mindent Isten szeretetéért, 

Csaba t.

Kép: Mária ebben az egyszerű Nazareti barlang lakásban mondta ki Gábor angyal hívására az Igent! Ez az igen tette őt a mennynek királyné asszonyává, a mi édesanyánkké és nem a környezet, nem a drága ruha