Evangélium: „Jézus szombatonként a zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit a betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, magához hívta, és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől.” Közben rátette a kezét. Az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. A zsinagóga elöljárója méltatlankodott azért, hogy Jézus szombaton gyógyított, és a sokasághoz fordult: „Hat napotok van a munkára. Akkor jöjjetek gyógyulást keresni, ne szombaton!”
Jézus feléje fordult, és megfelelt neki: „Képmutatók! Van-e köztetek egy is, aki nem oldja el a jászoltól ökrét vagy szamarát szombati napon, hogy megitassa? Ábrahámnak ezt a lányát pedig a sátán tartotta megkötözve immár tizennyolc éve. Nem kellett-e őt feloldani kötelékétől akár szombaton is?” Ellenfelei e szavakra szégyenükben elpirultak. A nép pedig örvendezett, hogy Jézus ilyen csodát művelt.”
Lk 13,10–17
Szabadság! Érdekes, Jézus figyel az emberekre; szó nélkül is érti, hogy mi a gond, és a ki nem mondott kérést is jóságosan teljesíti! Szent Ferenc, hiszem, hogy valami hasonlóra gondolt, amikor az őt követőknek meghagyta, hogy engedelmeskedjenek. Obediencia, azaz ob – oda, és audientia – hallgatni; vagyis odahallgatni, odafigyelni mindarra, ami körülöttünk történik.
Isten képére, hasonlatosságára születtünk! Milyen jó lenne megtanulni Mesterünktől ezt a nagylelkű segítségnyújtást! Milyen jó lenne, ha ferences kisebb testvérként mi is elkezdenénk gyakorolni ilyen értelemben a ferences „engedelmeskedést”.
Jézus nem azt nézi, hogy ez a nő hogyan került ilyen állapotba, hogy hol, mikor, mivel vétkezett. Nem vádol, hanem vigasztal, gyógyít, visszaadja a sérült egészségét, szabadságát. Jézust ez a nő nem szólította meg, nem kopogtat, nem kér segítséget; Mesterünk az, aki őt megszólítja, egyszerűen magához hívja, és nagy nyugodtan így szól hozzá:„Asszony, megszabadultál betegségedtől.” Döbbenetes! Jézus számára nem kérdéses a gyógyulás; nem kér hitet,ígéreteket, fogadalmakat – egyszerűen segít, és aki ezt nem érti – pl. a zsinagóga elöljárója –, azt megdorgálja!
A segítségnyújtással nemcsak a kedvesség költözik az életünkbe, hanem örök értékekkel gazdagodunk. Vegyük észre szülőföldünkön az árván maradt történelmi emlékhelyeket, a névtelen katonatemetőket, az útszéli kereszteket, és mintha a mienk volna, figyelmesen gondozzuk őket; most, november elején egy szál gyertyaláng mellett imádkozva emlékezünk meg róluk.
Jót nemcsak az emberek számára tehetünk, hanem minden élő és élettelen dolgot tisztelettel szerethetünk! A hozzád dörgölődző cica kérését nem tudja szavakkal megfogalmazni, de te érted az ő testbeszédét, és lehajolsz hozzá,hogy enni adj! A huzat, ha nyikorogva csapkodja az ajtót, szó nélkül is arra kér, hogy zsírozd meg az ajtó sarkait, és csukd be minden alkalommal szépen. A cipőd sem tud beszélni, de mégis létével kér, hogy pucold meg és tartsd gondosan rendben.
Milyen jó lenne, ha megtanulnánk értékelni a kedvességet, a jóságot, az irgalmas szeretetet! Érezzük meg a ki nem mondott kérdéseket, és nagylelkűen teljesítsük őket. Gyűjtsünk a mennyben olyan kincseket, melyeket a moly nem rág szét, és a rozsda nem emészt meg!
Szeretettel:
Csaba t.
Kép: kafarnaumi kolostor elött, található ez a szobor. Egy hajléktalan embert ábrázol, a lában ott a szegek helye. Ha segitünk Krisztusnak leszünk a segitségére....
