Evangélium: „Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak.
Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.
Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 6,27–38
Nekünk nincsenek ellenségeink, csak testvéreink, akikkel együtt zarándoklunk itt, ezen a földön a mennyei hazánk felé!
Tanév végén az egyik tanítónő így szólt hozzám: „Az osztályomban vannak jó tanuló, ügyes gyerekek, elő is készítettem nekik az elismerő diplomát, de van az osztályban két nagyon csintalan gyerek, akik egész tanévben bosszantottak. Na,velük mit kezdjek?” „Menj ki a piacra, és vegyél halat, majd itt a kolostor előtt, a kövön süsd meg nekik!” Csodálkozva kérdezte a fiatal tanító: „És az majd segít?” „Hát hogy rajtad fog-e segíteni, azt nem tudom, de Jézusnak ott a Galileai-tenger partján bejött!” Lám, az apostolok még a vértanúságot is vállalták a nekik átdöfött kézzel halat sütő Tanítójukért.
Igen, hiszem, hogy a harag és az ellenségeskedés egy csúf betegség, amely az ember lelkére – ugyanúgy, mint a zöldhályog az ember szemén – rátelepszik, és megakadályozza a tisztánlátást, a békés holnapba vezető útra való lépést! Az őszinte szeretettel lehet ezt a betegséget gyógyítani. Ezért is mondom, ha kérdezik, hogy mit csinálok, ha valaki bánt engemet: hogy hizlalom a borjút! S ha nem értik, akkor elmondom: a tékozló fiú édesapja sem haragszik a vagyonát elherdáló fiára, hanem hizlalja a borjút, hogy amikor magába roskadva, mocskosan megjelenik, legyen mit levágni az ünnepi lakomára: „Hozzátok hamar az ünneplő ruhát, és adjátok rá; húzzatok gyűrűt az ujjára, és sarut a lábára! Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le! Együnk és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt, és feltámadt; elveszett, és megkerült.”
Ma sok fiatal az őket felnevelő, pályára állító felnőttek ellen fordul, sokszor törnek-zúznak, A választásokon hatalmat követelnek, és el is nyerik, elveszik apjuk vagyonának felét, máskor az egészet – és nem csak Franciaországban. Mi a teendő? Hizlaljuk a borjút! Csak a szeretet képes a harag, a gyűlölet hályogát leoldani az emberek szeméről, és megértetni velük, hogy párbeszédet folytatva, együtt, összefogással minden célt sokkal könnyebb elérni, és a problémákat eredményesen meg lehet oldani.
Jézus a mi Mesterünk: Ő nem legyőzi Sault, hanem meggyőzi ezt a gyilkos indulatoktól vezérelt embert, hogy sokkal jobb szeretni, párbeszédet folytatni, mint ítélkezni, éjnek idején mások életére törni. Évekig tartott Saul megtérése, nem egyik napról a másikra született meg Szent Pál, a népek apostola – de megszületett, és megszületett a Szeretet himnusza is, amelyet nekünk szinte naponta el kellene imádkoznunk e gyűlölettől szennyezett, haragvó világban.
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Calgari gyöngyszemei.
A szeretet himnusza (1Kor 13,1–13)
Ha angyalok nyelvén beszélek is, de szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Ha prófétálni is tudok, s ismerem az összes titkot és minden tudományt, ha akkora hitem is van, hogy hegyeket tudok elmozdítani, de szeretet nincs bennem, mit sem érek. Ha szétosztom az egész vagyonomat, sőt testemet is átadom, hogy megégessenek, de szeretet nincs bennem, semmi hasznom belőle.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos; a szeretet nem irigykedik, nem kérkedik, nem gőgösködik; nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem haragszik könnyen, nem rója fel a rosszat; nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem múlik. A prófétálás megszűnik, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Mert töredékes a tudásunk és töredékes a prófétálásunk. Amikor azonban eljön a tökéletes, a töredékes megszűnik. Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy okoskodtam, mint gyermek. Amikor azonban férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.
Most még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek meg mindent, ahogy engem is megismertek. Most még megmarad a hit, a remény, a szeretet – ez a három; de ezek közül a legnagyobb a szeretet.