Induljunk el az imádság csendes, békés útján, Teremtő Istenünk felé! Mi ne az orvosságot, hanem az Orvost, ne a vigaszt, hanem a Vigasztalót keressük! Ne a tanítást, hanem a Tanítót, ne a szabadságot, hanem a Szabadítót akarjuk megtalálni. Mindannyian igazából nem valamire szomjazunk, hanem a Valakit keressük, az élő, személyes Istent, kinek mindent köszönhetünk, s ki Szent Fia által nagycsütörtökön így szólt hozzánk: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Jn 14,22.
A Keresztény tanösvény háromnegyedén túl vagyunk, lépjünk rá az imádság, az Istenkeresés útjára alázattal és nagy-nagy bizalommal!
Szeretettel,
Csaba t.
