Kedves Munkatársaim!
Szeretett Barátaim!

Egy hónapos Amerikai tartózkodásom alatt sikerült egy kissé kívülről is látni a mi, a ti életmentő munkátokat. Ebben a világban, melyben mindenki csak a pénzt, a hatalmat, a fogyasztást űzi ezerrel biztos, hogy csodabogaraknak számítunk. Fényes, világító jelek vagyunk az éjszakába, kovász, ízt adó só, maroknyi szolgái a szeretetnek, az életnek. 

Álmomban sem gondoltam, hogy ilyen sokan figyelik a munkánkat, követik imádságos szeretettel lépéseinket. Szövetségünk, melyet az Élet Urával és egymással kötöttünk nagyon sok embert megérintett, és elgondolkoztatott.

Hihetetlen nagy a tét! Szeretetből hozott döntéseink ellentmondanak a világ jelenlegi  anyag elvű ideáljaival,  individuális elképzeléseivel, evilági céljaival és ezért, egészen biztos, hogy számíthattok a gonosz lélek támadására. Biztosra veszem, hogy munkánk, mely egyetlen eszmét szolgál, az élet alázatos szolgálatát, sokakban nem csak a kíváncsiságot és a segítő készséget fogja felébreszteni. Tudnunk kell, hogy az aranyat tűzben finomítják, próbálják ki.

Munkánk a zászlónk, melyet kibontottunk a népünk szolgálatába. Adja az Isten hogy lobogjon szépen, és tisztán, és vezessen az élet szolgálatának rögös útjain. Arra kérlek kisebb testvéri szeretettel, hogy utunkon lassan és pontosan, szépen járjunk. Tudom, hogy a hibákat nagyon nehéz kikerülni, de  mégis arra kérlek, hogy ne hibázzatok. Lelkeket formálunk az örök életre, és amit elrontunk, az hihetetlen tragédiákat indíthat el. Éppen ezért inkább megfontolt, lassú léptekre biztatlak titeket, jól átgondolt döntésekre, mint arra, hogy meggondolatlanul belevessétek magatokat az örvényekbe, az ott vergődő emberek után.

Tudom, hogy milyen, mikor az ember szívében érzi Krisztus sürgető szeretetét, mely nem tűr tétovázást, megtorpanást, de mégis arra kérlek, hogy körültekintő óvatossággal, szívetek féltő szeretetével építsétek Isten országát ezen a földön.

Istennek volt türelme évmilliókig formálni alakítani az anyagi világot, míg képessé vált befogadni a gondolkodó, szerető, karját teremtője felé kitáró emberi lelket. Krisztus maga harminc éves nyugodt, méltósággal készült fel Isteni küldetésének teljesítésére. Milyen szépen lassú kitartó fejlődéssel formálódik a kisbaba az anya méhben. Életmentő szeretetünkkel, jószándéktól vezetett lelkesedésünkkel nem tudunk, de nem is szabad megállni, de mindig legyen meg bennetek a Isteni mesterünk, csendes, nyugodt, kitartó célra tartása.  Életünk egy alázatos, óvatos menetelés legyen a végtelen felé.

Szeretettel és óvó jósággal, Csaba t.