Az Amerikai utam után hosszan jártam több házunkat is, a múlt hét elején voltam Zsombolyán, Kisiratoson, most meg a hét végén Csík, Tusnád, Kovászna, Árkos, Szárhegy, Szováta mellett  több napközi otthonba, iskola házba is eljutottam: Máréfalvára, Sófalvára, Gyergyóújfaluba, Parajdra, Nyárádremetére.  Istennek hála találkoztam az összes Gyergyó medencei munkatársammal is, de a felsorolt házak minden lakójával, munkatársával is. Mindenkit meghallgattam, és örömmel írhatom, le, hogy nem csak nyugodtság és öröm, de egy egészséges büszkeség van a szívemben, még a fényes Amerika izével a számban is.

 

Házaink nélkülem is szépen mentek, működtek, a kollégáim nagy elkötelezettséggel, odaadással végzik a munkájukat, sehol egyetlen gyerektől, felnőttől nem kellett megvonnom a bizalmamat. Sehol senki nem dobta be a törülközőt. Volt egészséges kritika is, de nem kellett áskálódásokat, megszólásokat, rágalmakat hallgatnom sehol. Mindenütt, mosoly, jókedv és életerő fogadott.  Rengeteg ötlet, tenni akarás, új dolgok, kihívásokra való nyitottság jellemzi a házakat, munkatársaimat.

Szeretettel és örömmel köszönöm a kitartó munkát a meglátogatott házak elöljáróitól, és munkatársaitól, és remélem, hogy a jövő héten meglátogatásra kerülő házakban is ugyan ez a rendezett, szép, egészséges jókedv fog fogadni.

Úgy érzem, hogy jó úton haladunk, ezt az is bizonyítja, hogy minden házban, minden vidéken kérik a továbblépést, a fejlesztést a bővítést. Mindenütt új kapuk, új lehetőségek nyílnak előttünk. Több polgármesterrel, iskolaigazgatóval, plébánossal találkoztam, és Istennek legyen hála sehol nem kaptam számonkérést, elutasítást, de annál több bátorítást, biztatást, segítséget. Megható volt a gyergyószentmiklósi fiatalok kiállása mellettünk, ők most karácsony előtt az egész medencére kiterjedő gyűjtést akarnak szervezni, azzal a céllal, hogy ne legyen egyetlen gyergyómedencei gyerek sem, mely elveszik a szegénység, a nyomor miatt.

Adná az Isten hogy bátran zászlónkra merjük tűzni, ugyanezt a jelszót egész Erdélyre kibontva: Egyetlen gyerek sem veszhet el Tündérkertünkben, Erdélyben a szegénység, a nyomor útvesztőjében!

Persze ahhoz, hogy ezt a szép jelszót kimerjük mondani, alázatosan tovább kell mennünk, és még rengeteget kell építsünk, dolgozzunk, Istenben bízó lélekkel., de hiszem, hogy ha vállainkat bizalommal egymásmellé tesszük, akkor ezt a célt elérhetjük.

Hálás szeretettel, és nagy nagy örömmel, Csaba t.

 

{zoomcat catid=342}