Az emberiség jövője attól függ, hogy képesek leszünk-e fenntartható vágyakat ültetni a szívünkbe, képesek vagyunk fenntartható örömök után kinyújtani a kezünket!! Jót tenni jó! A jóság öröme bőségesen jut mindenkinek, ki kezét bátran kinyújtja érte!!  Ezért írom az adventi elmélkedéseket Isten drága öröméről melyet neked is, nekem is szeretettel felkínál, melyből akár mind a hét milliárd embernek is bőségesen jut!

Jó dolog kisebb testvérként segíteni, szolgálni! Jó dolog az útszélre pottyant, kidobott kis kutyust befogadni és gondoskodó szeretettel mellette lenni, hogy elveszett kis életét megőrizze, szépen felcseperedjen! Jó dolog Isten nevében egy - egy gyermeket befogadni és türelmes szeretettel, teljesen ingyen a jóra tanítgatni, csak azért mert neki szüksége van rád, s mert te jósággal megteheted! Igen, jó dolog egy - egy gyermeket befogadni, még akkor is, ha kezdetben a megriadt kis szíve zavarában nem is tudja viszonozni a te szeretetedet, figyelmes jóságodat! Igazából soha nem azért kell jónak lenni mert megéri, vagy mert megfizetik, egyszerűen csak azért, mert jónak lenni jó! Ahogyan a ragyogó nyári napfényben jó az almafának zamatos gyümölcsöt érlelni, ugyanúgy az embernek is jó jót tenni! Ahhoz, hogy megszülethessen a gyümölcs, a kis alma, természetesen kell a földbe fúródó erős gyökérzet, meg a szélben ringó ágakon otthonra lelő levelek, de a gyümölcs nélküli meddő fát még mesterünk Jézus is pusztulásra ítéli! Szép házad, a ruhád melyben öltözöl, olyan, mind a szélben ringó zöld lomb a fán, érték, de csak akkor ha itt is ott is érett gyümölcsöt hordoznak az ágak, másképpen csak öncélú pusztulásra ítélt falevél, mely az őszi fagyban így is úgyis lehull, elpusztul! Nekünk embereknek, az érett gyümölcsünk a szeretetből vállalt jó cselekedetek, mely értelmet adnak munkánknak, a mindennapi felkelésünknek, életünknek! 

A napokban az egyik gyermekvédelmi otthonunkban, a szentmisén az egyik kislányunk olvasta fel nagyon ügyesen a szentleckét. A papi székből néztem a szépen felcseperedett lányunkat, az évek alatt megszépült, nyurgán nagyra nőtt, s most csinosan, bölcsen olvassa testvéreinek Mennyei Atyánk szép üzenetét! Sok sok évvel ezelőtt egy erdő széléről hoztam el őt és a testvérkéjét, az akkor 5-6 éves öcsét, akit mindenki Mauglinak szólított, mert jóformán az erdőben élt, hol itt, hol ott bukkant fel a fák közül! A kislány nem tudta követni a a szaladgáló  testvérkéjét, mert az ő lába kajla volt, ezért csak mászva közlekedett. Orvosokat kerestünk, szépen megműtötték a sérült testrészt, s bokákat keményen tartó cipőt is csináltattunk, és a láb szépen, lassan meggyógyult. Az évek, a gyógytorna meghozta a gyümölcsét, s ma a nagylányunk már barátjával, szende pírral az arcán, táncolni jár a bálba! Kis visszaemlékezésemet befejezve újból a templomban vagyok, ünnepel a lelkem, én misézek, és szép nagylányom Isten igéjét olvassa ügyesen, hangosan! Ülök a papi székben és gyönyörködöm a lányunkban, a szívem összeszorul, könnyek fakadnak szemem sarkában, s eltölt egy tiszta, határtalan boldogság! Azt, hogy a Mennyei Atyánk bajban lévő, elveszett kis gyermekét befogadtuk, gondozzuk, soha senki nem köszönte meg nekünk, de nem is kell, hisz ahogyan tisztán csengő vidám hangján az ég felé száll Isten szava, az mindenért bőségesen kárpótol! A jó cselekedet, önmagában hordozza a jutalmát! Mondhat bárki bármit, jó dolog jónak lenni! Jó irgalmas szeretettel a bajban lévő, elesett emberhez lehajolni, és csak úgy Isten drága szent nevében alázattal segíteni !

Ajándékozzuk meg tudatosan magunkat és gyermekeinket, a jó cselekedet tiszta örömével! Az egyik évben szépen megszerveztük, és Karácsonykor elmentünk a gyermekotthonunktól nem túl messze lévő börtönbe. A gyermekek énekeltek, én szeretettel prédikáltam, majd süteményekkel megkínáltuk az elítélteket. Nagyon jó volt együtt énekelni a szép karácsonyi dalokat az elítélt rabokkal! Úgy gondolom, hogy azon az ünnepen, a gyermekeink számára a legszebb, legmaradandóbb ajándék az önzetlen jó cselekedet tiszta öröme volt, melyet a rozsda nem rág szét és a moly nem esz meg, mely egészen biztos, hogy megmarad számukra az örök életre!

Szeretettel,

Csaba t.