Balga az az ember, aki egy ügyes kis kalapácsot forgalmaz, olyant, amivel az autó műszerfalán kigyúló piros körtét le lehetne ütni, hogy az vezetés közben ne zavarja a szegény autóvezetőt, de még balgább az aki meg is vásárolja ezt az eszközt! Döbbenetes látni, hogy a gyermek reális gondjait jelző viselkedési zavarokat a felnőttek kikiáltják "betegségnek", és ahelyett, hogy annak okát próbálnák elhárítani, nekiállnak és különféle "vegyszerekkel, nyugtatókkal" elkezdik "gyógyítani", sokszor komoly pénzekért!
Természetesen feltehető a kérdés, hogy akkor miért van oly sok kezelhetetlen, hiperaktív gyermek? E kérdésre, a két leggyakrabban előforduló okot megpróbálom röviden összefoglalni.
1. Minden gyereknek megvan a maga mozgás igénye, és ez nem betegség! Az a beteg, aki elvárja a gyermektől, hogy koravén felnőttként viselkedjen, édességet majszolva üljön a villanypásztor előtt, nézze a televíziót!!! Kutyád van vagy lovad, azt naponta meg kell járatni, mozgatni kell, hagyni kell, hogy éljen, lendületesen felmérje a saját képességeit, feszegesse a korlátait! A kibontakozás fázisában lévő gyermek, térben és időben naponta új feladatokkal kell találkozzon, azok körbejárása, bebarangolása, feltérképezése, létét korlátozó határok feszegetése, az ő Isten akarata szerinti feladata, hivatása! A rajtfülkében toporzékoló ló sem beteg, egyszerűen készül, hogy feladatát megoldja!
2. Egy hegyről lerohanó kis patak ha nem kapja a medrét, tör, zúz, árad! Ilyenkor nem a vízzel van a baj, hanem a mederrel! Nem a vizet kell gyógyítani, hanem a medret helyreállítani! A gyermekkel ha gond van, legtöbbször nem a gyermeket kell megvizsgálni hanem a medrét, a családját, a környezetében élő embereket! A villanyhálózatban ha zárlat van, akkor a leggyengébb ponton, a kimenő biztosítéknál szakad meg az áramkör. A családban ha feszültség van, akkor a család legsebezhetőbb tagjánál, a gyermek viselkedésében fog jelentkezni a baj!
Mi a teendő? Induljunk el, jókedvvel barangoljuk be családunkkal a szülőföldünket, írassuk be a gyermekünket valamilyen sportedzésre, oldjuk meg a saját vagy a családunkban lévő feszültségeket, gondokat, de mindezek mellett tanítsuk meg gyermekeinket viselkedni! Szépen fokozatosan nemcsak írni, olvasni kell megtanulni, hanem meg kell tanulnunk, hogy környezetünk, életkörülményeink bárhogy is alakulnak, vagy bármi is zavar, bánt, sért minket, nekünk uralkodnunk kell érzelmeinken, belső indulatainkon! Fájdalmaink, vágyaink vagy akár örömeink bárhogy is háborognak, mi nem térünk le a szeretet útjáról! Jézus Krisztus, nagypénteken a kereszten is megőrzi méltóságát, nem kiabál, köpköd, nem aláz meg senkit, nem tér le a szeretet útjáról, egyszóval az általa meghirdetett elvek szerint tudott viselkedni! Ez a jó szándékból táplálkozó önuralom nem csak az örök élet záloga, hanem a békés földi társadalom alapja is!
Szeretettel,
Csaba t.
Az ADHD az egyik legjobb példa egy kitalált betegségre
Leon Eisenberg, a figyelemhiányos hiperaktivitás elméletének lefektetõje a halála elõtt azt nyilatkozta, hogy a hiperaktivitás mint betegség talán nem is létezik, csupán egy elgondolás volt a részérõl. Ennek ellenére a „betegség” kezeléseként hazánkban is gyakran pszichiátriai szereket írnak fel, pedig ezek függõséget okozhatnak és veszélyes mellékhatásaik lehetnek. Ráadásul nem oldják meg a gyermek problémáját.
A „kémiai egyensúlyzavar” elméletének tényként való terjesztése az, ami igényt támaszt az erõs, tudatbefolyásoló pszichiátriai szerek használatára. Ez sokaknál függõséget alakíthat ki, emellett számos igen negatív mellékhatást okozhat (amelyekrõl a gyógyszerkönyvek be is számolnak).
A valódi megoldást az jelenti, ha megtaláljuk, mi váltja ki a hiperaktivitás tüneteit. Orvosi tanulmányok szólnak arról, hogy pl. bizonyos allergiák, cukorérzékenység, mesterséges élelmiszer-adalékok okozhatnak hiperaktivitást, ilyen esetekben alapos belgyógyászati vagy allergológiai kivizsgálásra van szükség, és akár egy étrendváltoztatás is segíthet.
Eisenberg volt az, aki évtizedekkel ezelõtt kitalálta a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavart, amirõl a halála elõtt, egy, a Der Spiegel magazinban megjelent cikk szerint így nyilatkozott: "Az ADHD az egyik legjobb példa egy kitalált betegségre. Az ADHD-ra való genetikai hajlam teljes mértékben túl van becsülve." Ennek ellenére nem kellett sok idõ, hogy az orvostársadalom a gyakorlatba tegye az elméletet, ami ahhoz vezetett, hogy több tízmillió gyermeknek írtak fel olyan pszichiátriai szereket, amelyek közelebb állnak az utcai drogokhoz, mint a normál orvosi gyógyszerekhez.
PhD. Stephen J. Shoenthaler professzor, a Kaliforniai Állami Egyetem kriminológusa tanulmányt folytatott 12, fiatalkorúakkal foglalkozó javítóintézetben és 803 általános iskolában, ahol a gyermekek étrendjében növelték a gyümölcsök, zöldségek és olajos magvak mennyiségét, miközben csökkentették a zsírt és a cukrozott élelmiszerek adagolását. A fiatalkorúak számára fenntartott intézetekben 47%-kal csökkent az „antiszociális viselkedés”, 8706 fogva tartott körében. Az iskolákban 1,1 millió gyermek tanulmányi teljesítménye 16%-kal nõtt, és a tanulási képességzavarok 40%-kal csökkentek.
Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány a hiperaktivitás témájáról megjelentetett egy INGYENES tájékoztató kiadványt, amelyet bárki igényelhet itt.