Isten kegyelméből haza értem ausztriai utunkról Pál Marikával, Karda Róberttel, és az alapítványunk új nyugati kapcsolataiért felelős munkatársával, Csekő Krisztinával, aki március elsején kezdi a munkáját Budapesten, az ottani új irodánkban. Szilvai Lívia, Krisztina elődje, férjhez ment, és babát is vár a tavasz folyamán. Isten áldása legyen továbbra is az ő szeretettel telt életén!

Bécsben van az a jóindulatú osztrák közösség, melyet a kedves Gerti néni vezet, s mely az Alapítványunk legrégebbi stratégiai partnere, sok, sok gyerek köszönheti nekik mindazt, mit általunk kaptak Déván, Erdélyben. Jóságukért nem tudunk elég gyakran szeretettel hálát adni a mindenható Istennek. A velük való találkozók, bár a nyelvi nehézségek miatt nem teljesen zökkenőmentes, mégis életem legszebb percei közé tartoznak, mert őszinte bizalmuk, feltétel nélküli szeretetük nagyon sokszor túlsegített a kezdeti nehézségeken. Soha nem gondoltam volna, hogy térben tőlünk ilyen messze élő emberek, ilyen kedvesek tudnak lenni, és ilyen sokat jelenthetnek számunkra. Isten áldása kísérje mindnyájukat, különösképpen a támogató csapat legidősebb tagját, aki az idén tölti a 100 életévét. Ugyancsak Bécsben találkoztunk kedves linzi támogatóinkkal, J. Klinger testvérünkkel, aki társával és barátaival hosszú évek óta fáradhatatlan bizalommal látogat, segít, szeret bennünket. E kedves osztrák testvéreink bátorításaikkal, támogatásaikkal sok-sok nehézségen segítettek át. Úgy gondolom, hogy nélkülük az 1993-as évben alapítványunk nem is indulhatott volna el. Csodálatosnak tartom, hogy ez a kedves támogató csoport azóta is figyelemmel kíséri munkánkat, gyermekeink fejlődését, és nemcsak távolról, hanem szeptember végén újból szeretnék hosszan látogatni otthonainkat, magukhoz ölelni jóságukból felcseperedő gyermekeinket.

Isten kegyelméből Bécsben találkozhattam az ott élő magyar közösség tagjaival is. Szombat este a Pázmáneumban, a Hochbaum család szervezésében, vetített előadást tarthattam a munkánkról, a gyermekeinkre kíváncsiaknak. Vasárnap közösen mutattunk be a szentmisét, ami számomra is felejthetetlen élmény volt. Utána örömmel vettem részt egy finom ebéden a bécsi magyar fiatal családok meghívására. Jó volt látni, a havonta lelkipásztorukkal együtt ebédelő 25-30 párt, a sok-sok kacagó gyermekkel. Isten őrizze meg őket a szeretet útján, melyen együtt elindultak. Hálás szívvel fogunk értük is imádkozni gyermekeinkkel, akik közül sokan az ők jóvoltából tanulhatnak otthonainkban.

Munkánkat nem csak szeretettel végezzük, hanem szeretetből is, mert mindazt, amit gyermekeink kapnak, jóságos szeretettel mi is úgy kapjuk másoktól szeretetből. Mindezért mi mást adhatnánk alázattal cserébe, mint imádságos hálaadást a Mindenhatónak és az ő jóságos gyermekeinek. Adja az Úr, hogy a szeretet és a jóság, a szolidaritás, és az irgalom, alakítsa világunkat, a szeretet Istenének képére és hasonlatosságára.

Hálatelt szívvel, Csaba t.
Déva, 2007 február 19
Forrás: Fotók: Csekő Krisztina

 
{zoomcat catid=31}