Kedves testvérek!

Istennek hála, szépen sikerült a petrozsényi nevelőképző. Minden házvezetőnek sikerült eljönnie, a munkakönyves nevelők is szinte mindannyian ott voltak. Úgy érzem, hogy nemcsak testben volt jelen a szép csapat, hanem valóban tiszta szívvel, őszinte szeretettel volt jelen mindenki.

 

 

 
 

 

 

 

A mindennapi szentmisékben, a közös imádkozásban folyamatosan jó pásztorunk, Istenünk jelenlétét kerestük. Nemcsak kéréseinket, gondjainkat, panaszunkat, hanem hálánkat, őszinte szeretetünket, ragaszkodásunkat is megfogalmaztuk az életadó szőlőtő iránt.

A bizalom erősítése volt a célunk:

1. Bizalom az élő Istenben, az ő világformáló szent jóságában, erejében. Bizalom, önmagunkban, az Isten által teremtett csodában.

2. Bizalom egymásban, a társban, akivel együtt építjük Isten országát, akinek, akárcsak nekem, jó a tiszta szeretetben, szép fényben fürdeni, élni, dolgozni.

3. Bizalom a gyermekekben, a ránk bízott szép szent feladatban, a kis törékeny lélekben, mely szeretne kibontakozni, nagyra nőni, a benne lévő szépséget, jóságot, bölcsességet tovább ajándékozni.

4. Bizalom az állami, önkormányzati hatóságokban, melyek jóságos segítségét ez idáig nem mindig éreztük, de melyet csak nyugodt, szeretetteljes határozottsággal lehet kibontakoztatni. Az elért eredmények ösztönöznek arra, hogy ebbe az irányba is tovább lépjünk.

5. Bizalom a világban, mely év milliárdokon keresztül, Isten formáló szeretetében növekszik, mely általunk is tovább akar teremtődni, hisz nem csak gyermekei, hanem szülei is vagyunk a mindennapjainknak.

A nevelőnek sok szép mesét kell tudni, előadni, éppen ezért felkértük a hivatásos mesemondót, Kóka Rozáliát, hogy szép, tanulságos meséivel, csodálatos előadásával minket is avasson be a mesemondás csodaszép világába.

A nevelőnek tudnia kell együtt énekelni, dalolni a gyermekekkel, ezért, de azért is, mert a jókedvű, tiszta lélek dalra fakad, sok szép népdalt énekeltünk együtt.

Fontos a játék, elméletben is beszéltünk róla, utána biztattam, hogy a gyakorlatban is próbáljanak ki néhány játékot. Sokat játszottunk, vidám társasjátékok mellett a hócsaták sokszor kemény mosdatásba torkolló változatait is kipróbáltuk. Nekem úgy tűnt, hogy Marika, Robi és nagyon sokan mások, ezen a téren legmerészebb pedagógiai céljaimat is messze túlteljesítették.

Az egyik pedagógus kirándulni ment a gyerekeivel, mi a Páring csúcsáról a kilátásban gyönyörködtünk, néhányan a Boli-barlang hihetetlenül szép földalatti világába is bepillantottunk.

Házainkban új kihívás a lassan felnőtté érő fiatalok, serdülő, kamaszok nevelése, a megjelenő nemiség, az Isten adta életerő, a vágy, a társkeresés elemi erővel fellépő éhsége. Az ösztönök, melyek Isten szép paripái, ajándékok, melyek repíthetnek, és elragadhatnak a csodák világába, nélkülük nagyon szegény lenne az életünk, de életünk tragédiáinak okozói is lehetnek, ha nem tudunk jól megélni őket.

Minden vágyat, amit Isten ajándékozott, komolyan kell venni. Az éhséget fehér asztalhoz ülve, nyugodt egymásra figyeléssel, szeretettel kell kielégíteni. Nem szégyellünk egymás előtt ebédelni, csak akkor van gond, ha nem tudjuk az étkezés alapszabályait. A szomjúságot tiszta, egészséges forrásból fakadó vízzel kell oltanunk, melyre, ha nincs lehetőségünk, akkor az ember szomorúan ráfanyalodik a pocsolyák szennyes vizére is. Ugyanúgy minden Isten adta szép vágynak, éhségnek, szomjúságnak oltására meg vannak az évezredek óta kialakult normái, szokásai, melyeket betartva felemelt fővel, kacagva, örömmel a szívünkben élhetünk, növekedhetünk, kibontakozhatunk. Fiataljainkat segítenünk kell, hogy megértsék, a szerelem, a testi vágyak Isten életadó szép ajándékai, akárcsak minden más, ami körülvesz, beleértve egész lényünket, ajándék, mely által Isten azt akarja, hogy boldoggá, gazdagabbá tegyen. A motorbicikli, az autó ajándék, de ha nem készülünk fel annak kormányzására, ha nem uraljuk a járművet, magunkat is, de egymást is bajba sodorhatjuk. Felnövekvő fiataljainkat fel kell készíteni arra, hogy bölcsen uralják érzelmeiket, vágyaikat, hangulataikat, hogy a szabad akaratuk birtokában döntéseket hozzanak, és boldogak legyenek.

Ács Éva, mint vendégfogadó is nagyon szépen kitett magáért, úgy gondolom, hogy nemcsak én, de mindannyian hálás, örömteli szívvel köszöntük, és köszönjük most így utólag is az ő, és az egész petrozsényi ház vendégszeretetét. Úgy gondolom, hogy jó volt látni a szépen szerveződő, kibontakozó petrozsényi házat, mely nemcsak gyermekvédelmi központ, hanem helyet ad az iskolának, óvodának is, amelybe összesen 242 gyermek iratkozott be.

Szívemben bontakozó bizalommal, örömmel jöttem haza. Ezek a napok engem is, de remélem mindnyájunkat megerősítettek a szeretet végső győzelmébe vetett hitben.

Csaba t.
Déva, 2007, február 7.