Kedves Testvérek!

Sokan kérdezik, hogy mi van Szalontával!

 

 

 

 

Hát nagy hirtelen újból átmentem Nagyszalontára. A Torockói szentmise után, a nyugati Érchegységen keresztül az új autóval átmentünk egy villám látogatásra. A házba, Pál Marika, az igazgató,  éppen beszélgetést tartott a nagy kamaszoknak, így pillanatok alatt el is kezdődhetett egy jó beszélgetés, mely után a felnőttekkel beszélgettem el. Szalontán az idén két új család indult be, de a meglévő négy család közül is egy új nevelőt kapott, így a 10 fős munkatársi gárdából, hat új ember került. Ez azt is jelenti, hogy sokan csak most tanulják be, hogy mi is a feladatuk, természetesen ez több izgalommal, feszültséggel jár.

Úgy érzem, hogy a nagyszalontai kollégák fognak boldogulni a közel hatvan gyerekkel, és a felmerülő nehézségekkel, melyek ilyenkor tanév kezdéskor itt is ott is halmozottan jelentkeznek. Számba vettük a gondokat, de Istennek hála egyetlen olyan probléma sem került elő, melyre ne kaptunk volna megoldást. Úgy érzem, hogy a fő kérdés, a türelem, lesz e annyi csendes nyugalom bennük, hogy kivárják azt, hogy csendesen megoldódjanak a kérdések. Én optimista vagyok, szerintem minden egyes lánc szem megvan, és képes is hordani azt a terhet, melyik rajtuk van.

Tény az, hogy külső fejlesztésbe nagyon gyorsan haladtunk Szalontán. Bátran állithatom, hogy támogatonk, a kedves Dominik jóvoltából, jelenleg az itteni házak a legszebbek, és a legtágasabbak, egy egy szalontai lakásba, beleférne két szászvárosi otthon is.. Én úgy érzem, hogy az ottani munkatársaim tudatában is vannak, hogy Isten milyen nagylelkű szeretettel halmozta öket el, és becsületes munkájukkal ki is fogják fejezni hálájukat, a gyermekek iránti szeretetüket.

Holnap Marika az itteni kamaszokat is áthozza a motoros találkozóra.

Szeretettel helyezem imátokba a nagyszalontai Szent Antal és a Szent Domokos gyermekvédelmi otthonokat. 

csaba t.