Sokan kérdik, hogy mit fogok kérni a jó Istentől 60. születésnapomra?! Legszívesebben egyenként fújnám el a gyertyákat, és minden gyertyára kérnék Istentől egy nagy csomó áldást, kegyelmet az én szeretett gyermekeimnek, kollégáimnak, barátaimnak! Természetesen tudom, hogy sokan sok mindennel ostromolják a mi gondviselő, szerető mennyei Atyánkat, épp ezért írásban röviden megfogalmaztam egy kérést a gyermekeink számára, és egy másik kérést az én felnőtt, nagykorú barátaim számára. 

Amúgy ugyanazt kérem Istenemtől, amit a Szent Ferenc Alapítvány 25. születésnapjára szerettem volna kérni! Akkor szerettünk volna vonattal elmenni Rómába, Ferenc pápához, de sajnos megakadt a szervezés, túl bonyolult nyolcszáz-ezer gyerekkel, ilyen hosszú útra elindulni. Az isteni gondviselés a segítségünkre sietett, az egyházunk egységének hordozója, maga Ferenc pápa jön közénk, egyenesen népünk szentélyébe Csíksomlyóra, és nem máskor, mint június elsején, a nemzetközi gyermeknapon!

I. A gyermekeim számára az Egység, az összetartás kegyelmét kérem a jó Istentől! Jézus Krisztus azért imádkozott, hogy az ő tanítványai Egyek legyenek! "Értük könyörgök, hogy mindnyájan egyek legyenek, Atyám, mint te énbennem, és én tebenned, ők pedig mibennünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (Jn. 17:20-21) Jézusnak ez volt nagypéntek előtt az utolsó kérése, mondhatni a végrendelete! Amúgy a józan eszem is ezt mondatja, hogy az összetartás, a békés együttélés a legfontosabb ezen a földön! A gyermekeink életében lévő bajok, nehézségek mind veszekedéssel, szakítással, egymás elítélésével kezdődtek! Nincs az a probléma, gond vagy botrány, amiért megengedett lenne a szakítás a családban, az Egyházban! Ha Krisztus nem tagadott meg bennünket nagycsütörtökön, nagypénteken, akkor mi, Krisztus-követők, történjen bármi, nem válunk el, nem fordítunk hátat se egymásnak, se az Egyházunknak, de végkép nem teremtő Istenünknek!!! Az egység olyan fontos igazság, melyet minden szülő, pedagógus lángoló betűkkel bele kell írjon az ő gyermeke, növendéke szívébe! Ezért is szerettem volna az alapítványunk 25-ik születésnapján gyerekeinkkel elzarándokolni Rómába, hisz az Egyházon belüli egységnek nem csak szimbóluma, hanem megtestesítője, megvalósítója is Szent Péter utóda, a mindenkori római pápa!

II. Csodálatos számunkra Ferenc pápa Csíksomlyóra való látogatása,  mert most lesz lehetőségünk elmondani a gyermekeinkkel együtt megfogalmazott vágyunkat! Arra szeretnénk kérni a pápát, hogy június elsejét, a nemzetközi gyermeknapot tegye a Gyermek Jézus szent ünnepévé! Bármerre nézek, azt látom, hogy mi felnőttek lelkiekben koravén aggastyánokká kezdtünk lenni. Kiveszett a világunkból a gyermeki jókedv, vidámság, játékos, örömteli pajkosság. A nagy Isten karácsonykor közénk jött, gyermekké lett és mielőtt egyetlen csodát is tett volna vagy prédikációt mondott volna, azelőtt elment játszani, bújócskázni Názáret poros utcáin a gyermekekkel. Akkor is volt baj, háború, nehézség és a nagy Isten mégis mert, tudott gyermekké válni, gyermekként élni, majd felnőtt fejjel bennünket arra buzdítani, hogy akarjunk gyermekek lenni, ha szeretnénk, hogy miénk legyen a mennyek országa! A Szent Ferenc Alapítványnál, a gyerekeinkkel, barátainkkal évek óta ünnepeljük az értünk gyermekké lett Istent,  a gyermek Jézus-búcsút,  június elsején. Lám, most Ferenc pápa ezen a szép napon isteni gondviseléstől vezetve, nemzetünk szentélyébe, Csíksomlyóra jön. Szeretnénk egy szép Gyermek Jézus szobrot készíttetni, a gyerekeink által készített ruhába felöltöztetni, és Csíksomlyón Ferenc pápának ajándékozni, s egyúttal megkérni arra, hogy az értünk gyermekké lett Jézus Krisztust egy külön ünneppel állítsa példaképként elénk. Hadd legyen egy nap a világegyházban, amikor az értünk gyermekké lett nagy Istent ünnepelhetik a gyermekek, felnőttek együtt, vidám örömteli szívvel!

60. születésnapomon, e két kérést fogalmaztam meg, gyermeki bizalommal, 

Csaba t.