„…jó dolog gondoskodni családunkról, jó dolog az asztalfőre ülni, és családfői feladatainkat felemelt fővel, büszkén teljesíteni. Jó látni a párolgó levest kanalazó, kacagó nagycsaládot, jó tudni azt, hogy a meleg étel, a tiszta, szép ruha, a jókedv az én becsületes munkám gyümölcse. […] ha csak egyetlen ilyen percet élhetek át, már azért is érdemes volt megszületnem. Isten ugyanezt a büszke férfiúi örömöt szeretné minden férjnek felkínálni. Isten azt akarja, hogy minden férfi megtapasztalja a családját összefogó, méltósággal az asztalfőre ülő családapa örömét, büszkeségét.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Eltelt 170 év a piski csata óta! 20 kilométert gyalogolva, a Strigy folyó partján állva, a tavaszi napfényben némán néztük a habokkal küzdő két rönköt!! Igen, a magyar had történet egyik legvéresebb hídjából máig megmaradt a habokból kiálló, két gerenda vég! De vajon, valóban csak ennyi maradt volna a Piski hídból!? 
Nem! Egészen biztos, hogy nem csak két korhadt gerenda maradt e hídból és mindabból mit ez a 40 méteres híd szimbolizál! Ma, 2019 február 9. közel kétszázan imádkozva, énekelve elzarándokoltunk Déváról e híres csata térre és én a gyermekeim szemébe nézve bátran állíthatom, hogy a felnövekvő nemzedék szívében a hősök tovább élnek! Az a bátorság, az a bajtársi összetartás, a bajban való helytállás, mely mozgatta és győzelemre vitte őseinket, ezek a szép erények, ma is élnek, s ha kell virágot is bontanak a szíveinkben!! 