Mi tesz hőssé, öngyilkossá, vagy akár gyilkossá?

"Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért!"

Jn 15,13 

Közel kétszáz orvos és ugyanennyi pap halt meg a koronavírussal fertőzött betegek testi, lelki gyógyítása közben! Imádkozzunk érettük és kérjük segítségüket, hogy mi is feladatainkat példájuk szerint nagylélekkel teljesíteni tudjuk! 

Gondoljuk meg jól, hogy hol a helyünk, mi a feladatunk, mit kér tőlünk a hivatásunk, az állapotbeli kötelességünk, teremtő Istenünk?!

Akik kötelességteljesítés közben halnak meg azok hősök, szentek, azokról utcákat, intézményeket neveznek el, emlékükre képeket festenek, szobrokat állítanak, azokat az egyház boldognak, szentnek nevezi őket, mert hisszük, hogy Isten jobbján nyertek helyet! Jól van ez így! Tiszteljük őket és ugyanakkor példájukon épülve mi magunk is vállaljuk alázattal, hűséggel, szorgalmas buzgósággal a mindennapi állapotbeli kötelességeinket! 

Aki balgán, ügyetlenkedve, maga okozza önmagának a vesztét, vagy az aki vakmerően, törtető kivagyiságban maga keresi magának a bajt, az öngyilkos! De ennél is rosszabb, ha valaki akár bűnös gondatlanságból, feladatainak az elmulasztásával, nem beszélve a nagyravágyó tudatos bajkeresésről valakinek testi, lelki vesztét okozza, az gyilkos, az Isten és az ember előtt elítélendő bűnös! 

Mit kér tőled a a vállalt hívatásod? Életünk egyik legfontosabb kérdése, mellyel ritkán nézünk szembe. A mindennapokban, akkor és ott azt a feladatot melyre vállalkoztál, melyre tanulmányaid végzésével tudatosan készültél, hogy teljesíted!?  A gátőrnek ha árad a folyó, a gáton van a helye! A tűz ha ég, a tűzoltó a lángok közé megy, hogy mentse az életet, hogy oltsa a tüzet! Az  orvosnak a kórházban kell lennie, még akkor is ha az ismeretlen kór akár őt is elragadhatja! Tanuljunk tőlük helytállást, mert ott ahol vagy, neked is helyt kell állnod akár, mint kereskedő, tanár vagy utcaseprő, mindegy! Testünk utolsó kis sejtje is, ha nem teljesíti feladatát, ha rákosan elkezd burjánzani, azaz mást csinálni, mint amire született, akkor az egész lényünk szenved, meghal! A liberális lötyögés, hogy mindenki azt teszi a társadalomban amihez neki kedve van, mert csak ő, az egyén a fontos, öngyilkosság, de lehet, hogy gyilkossá tesz az önző felelőtlenség mely kiszakít a családod, környezeted, néped élő testéből. Az élet válaszokat, tetteket vár el tőlünk, kerüljön az bármibe! Ott ahová álltál, ahová talentumaid, tanulmányaid alapján állítottak, ha hivatásodat nem teljesíted, mint orvos, pap, politikus vagy katona, lehetsz bármi, a nagy gépezet legparányibb sejtje is, ha nem teszed a dolgodat, megvetésre méltó senki vagy! Ne feledd, a bajban ha elhagyod őrhelyedet, ha bármilyen okból nem teljesíted vállalt kötelességedet, akkor gyáva árulója vagy annak a közösségnek mely táplált és iskoláztatva téged felnevelt! Burjánzó rákos daganatként, ha a létért dolgozó szervezetben csak a magad érdekét keresed, akkor gyilkos vagy, s csak remélni tudjuk, hogy az igazságos szike kivág, s megmenti tőled a közösséget! 

Mi felnőttek, kik egy öregotthonban vagy gyermekvédelmi központban dolgozunk, nekünk is teljesítenünk kell állapotbeli kötelességünket! Nem hagyhatjuk magukra a védtelen életeket! Testi, lelki épségünket tudatosan, bölcsen védve, vállalt kötelességünket teljesítenünk kell, még akkor is, ha ezáltal veszélynek tesszük ki magunkat! Nap mind nap egészségünket, életünket, a bennünket végtelenül szerető Isten kezébe helyezve, alázattal vállaljuk sorsunkat. Bátran éld meg vállalt küldetésedet, tudva azt, hogy a kötelességüket szeretettel teljesítő emberek már itt a földön társai a világot megalkotó, és folyamatosan továbbteremtő Szentháromságnak! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: árva gyermek a nevelőjéhez bújik.