Viccesen szoktam mondogatni, hogy engemet a Jóisten nem a gyermekek leltározására küldött erre a földre, hanem szeretni és szolgálni az életet.

 

 

 

 

 

 

Beszámoló

Viccesen szoktam mondogatni, hogy engemet a Jóisten nem a gyermekek leltározására küldött erre a földre, hanem szeretni és szolgálni az életet. Ennek ellenére, most a napközis nevelők továbbképzőjén elcsodálkoztam, hogy milyen sokan vagyunk, és elkértem a kimutatásokat az irodáról. Számoltam, és elcsodálkoztam, mert a legújabb házunkkal, a most induló szentkeresztbányai otthonnal együtt talán már túl is léptük az ezer beiskolázott napközis gyermeket! Bentlakó otthonainkban is már több mint nyolcszáz élet simul bizalommal hozzánk. Igen, nevelőink ezernyolcszáz gyereknek kennek zsíros, vajas kenyeret, és nevelik őket jó szóra, imádságra, tisztességes becsületes életre a közel ötven otthonunkban.

Csodálatos érzés volt ezzel a tudattal ülni a homorodfürdői kis kápolnában, a nevelőképzőn. A mise előtti várakozásban a nevelők csendesen duruzsolt, énekelt, és én arra gondoltam, hogy kitudná megmondani, hogy pluszban hány szép házasság, csodálatos gyerek fog születni csendes, kitartó, jószándékú munkánkból. Végtelenül kicsinek, törékenynek éreztem magamat, de olyan jó volt gondolatban megáldani megszeretgetni ezeket a "jövendő" gyermekeket, melyek majd talán a mi munkánknak a gyümölcséből is fakadnak, születnek, itt Székelyföldön és Erdély-szerte.  Sokszor nagyon göcsörtösnek, évek viharaitól megtépettnek, kemény fagyoktól szaggatottnak érzem magam, de a szépre, jóra nevelt, nagyra nőtt gyermekek nyugodt életéből születő sok-sok kisbaba mosolya erőt ad a továbblépésre. Úgy gondolom, hogy ha ezerszer újraszületnék, akkor is az élet szolgálatának, az Isten gyermekbőrbe csomagolt szép, értékes ajándékainak kibontakoztatásának szentelném minden erőmet, szellemi, anyagi javaimat.

Isten kegyelméből, most, az év elején, az ausztráliai út előtt sikerült találkozni a legtöbb munkatársammal a nevelőképzőkön, de hosszan is jártam sok sok házunkat. Nagyon sokan küldtek az elmúlt félévről szép képes beszámolókat, melyeket szeretettel köszönök, és természetesen várom azokét, akik még tartoznak az elmúlt fél év mérlegével.

Bentlakó otthonaink:

Déván béke és munkazaj van. Szász Csilla nevelőnő szépen átvette Karda Róberttől a ház vezetését, úgy látom, ha nem számoljuk a mindennapi kemény munkát - mit már megszoktunk -, maguktól mennek itt a dolgok. A családokban jókedv és vidámság van, ma hosszan ölelgettem sok-sok gyerekünket, jó velük találkozni egy-egy hosszú út után. Valóban az az érzésem, hogy otthon vagyok, mikor a Dévai gyerekek lerohannak. Több kisebb-nagyobb dévai kezdeményezés közül talán kiemelném a teázást a nevelőkkel, Zsókánál. Úgy tűnik, egyelőre csak a hangot tudjuk feltenni a honlapra, de gondolom, hogy az is érdekes lesz sokaknak. Ez amolyan kis „kontyos-rádió” szeretne lenni, melyik nem csak viszi a hírt, hozza a hírt, de rajta keresztül egy csendes, mindennapi önképzés is beindulhat. A másik dolog, melyért nagyon imádkozom: egy kis csillár- és függönykarnis-faragó műhely beindítása. Van néhány fiunk, kik végeztek a szakiskolával, és biztatom őket, faragjanak használati dolgokat készülő házaink számára, hogy ha bárki betér az otthonainkba, lássa, itt jókedvű és jó kezű erdélyi magyar, székely emberek élnek.

A sínen lévő, már évek óta működő házak hozzák megszokott jó teljesítményüket: Szászváros, Petrozsény, Zsombolya, Gyulafehérvár, Kovászna, Szárhegy - mindenik ház szépen működik. Úgy gondolom, hogy ezekben az otthonainkban lassan kezd körvonalazódni az, amit lelki szemeim előtt láttam, de magam sem hittem 15-20 évvel ezelőtt. Szépen, önállóan működnek, s lefedik vidékük gyermekvédelmi szolgálatát. Próbálják a saját erőforrásaikat kiépíteni, és mindezek mellett tartják egymással és a központi irányítással az élő, jókedvű kapcsolatot. Nekem mindenik otthonba nagyon jólesik bemenni, érzem, hogy jelen van Isten áldása, szeretete otthonainkban. A gyermekek mosolyából, abból, ahogy panaszkodás nélkül, csendesen átölelnek, tudom, hogy jó úton járunk.

Úgy érzem, hogy gondokkal küzdő tavalyi házaink, Kisiratos és Torockó szintén szépen megerősödtek. Az új seprűk, nem csak a szólás-mondásban sepernek jól, hanem a valóságban is. Beváltak az új házvezetők, öröm hozzájuk menni, mert a vidám jókedv belengi az otthonokat. Györfi Melinda és Laci Kisiratoson fáradhatatlanul dolgoznak, a gyerekeink létszáma szépen nő, a rossz jegyek kiveszőfélben vannak - büszke vagyok rájuk. Torockón Karcagi Iringó és a társai szép munkát végeznek, úgy látom, hogy a Székelykő alá is visszaköltözött az a vidám, becsületes, munkás élet, a gyermekkacagás, mely mindenik házunknak jellemzője.

Szovátán, Szalontán, Tusnádon is szépen sikerült a házvezető váltás. Úgy érzem, a kipróbált munkatársaim az új helyzetben feltalálják magukat, a kollégák elfogadják őket, és a munkájukban örömüket találják. Nemcsak a meglévő állásainkat tudták megőrizni, felvállaltak, sikeresen elértek új célokat is.  Szovátán, egy kedves adományozó néni jóvoltából készül a hátsó ház, benne tizenkét új szoba, fürdőszoba a gyerekek számára. A nagyobb diákoknak készülő szobák előtt lesz egy szép, nagy, székely nappali, kemencével, jókedvvel, frissen sülő kenyérrel, kaláccsal. (A kemence már vígan működik, ki arra jár, beleharaphat a tárgyi bizonyítékokba).

Szalontán lassan elkészül a harmadik kaszárnya épülete is, ebben már lesznek vendégszobák is, úgyhogy a közel hetven gyereket számláló nagycsalád immár sokkal jobb körülmények között fogadhat segítőkész vendégeket, önkénteseket. Még egy jó hír van Nagyszalontáról: a város nekünk adta a másik két huszárlaktanya épületet is. Úgy néz ki, hogy nagylelkű támogatóink jóvoltából nem utópia e két ház átvételének és felújításának gondolata. Egy-két év múlva itt egy 12 családból álló, nagy, működő gyermekfalut talál majd a hozzánk látogató.

Tusnádon beindult a nyolcadik szociális család, de úgy érzem, hogy a gyermekek nem csak számban, hanem minden más szempontból is szépen cseperednek, növekednek. Most készülnek a házunk melletti meleg forrásból kivont hővel való fűtés tervei. Ha ez sikerülne, akkor ez az 1700 négyzetméteres otthon nagyon olcsón fenntartható, kifűthető gyöngyszeme lenne gyermekvédelmi hálózatunknak.

A tavaly beindult gyimesbükki otthonunk, és a csíkszeredai lánykollégiumunk is szépen működik. Isten áldása van mindkét létesítményen. A gyimesi házvezető házaspárnak megszületett a saját gyermeke, így a ház benépesítésével kapcsolatosan ők valóban mindent megtesznek. A vigasztalás otthona engem mindig erővel tölt el ebben a sok gonddal küzdő mai világban. A csíkszeredai zsúfolt kis kollégium feszegeti a falait, de nem keseredünk el, mert Csíksomlyón nagyon szépen haladunk az átalakítási munkálatokkal. Ha Isten áldó keze továbbra is felettünk lesz, akkor pünkösdi búcsú ideje alatt már az épület fele jórészt kész lesz belülről. Az elmúlt napokban meghoztuk a részletekkel kapcsolatos döntéseket is, burkolás, a fürdőszoba felszerelése, színek stb. Nagyon szép, lakható, a célnak minden szempontból megfelelő otthon lesz.  Én hiszem, hogy a Szent Ferenc Alapítvány gyermekvédelmi hálózatának központi intézménye őszire készen lesz a Fogyatékkal élők tavaly novemberi jótékonysági koncertjének bevételéből és a Magyarországi és a Romániai adófizetők 2008-as egy- illetve kétszázalékos felajánlásából.

Árkosi otthonunkból egy új kisbaba születéséről kaptam hírt. Sajnos, ez a szép, egészséges kisbaba nem az édesanyja karjain fogja elhagyni a kórházat, mert az általunk is tapasztaltakkal egybevetve a gyermekvédelmi hatóság nem tartja alkalmasnak a kiskorú, állami árvaházból kikerült anyukát a gyermek felnevelésére. Ez az első eset, mikor egy anyuka nem büszkén, gyermekével hagyja el az otthonunkat…

A kolozsvári diákok, bár huncutok, és néhányan bizony ebből-abból meg is buktak, mégis csak a mienkek, szeretni való nagykamaszok. Az idén többször is meglátogattam őket, mindig örömmel a szívemben voltam velük, és büszkén jöttem ki a kapun tőlük. Terveztünk most, a vizsga időszak végére egy nagy kirándulást, de a potszeszió, mely érdekes módon nagyon felkeltette a figyelmüket, elvonta őket a kirándulás örömeitől. Remélem, ha kitavaszodik, majd sikerül pótolni a mulasztásokat. Isten kegyelméből, egy nagylelkű kolozsvári nő adományából és a Norvég diákok támogatásából elkészült a második otthon is Kolozsváron. Még néhány külső simítás van hátra meg a bebútorozás, és ősztől indulhat. Remélem, közelebbről, néhány szép fényképpel alátámaszthatom a leírtakat.

Napközi otthonaink szépen fejlődnek. Közülük néhányan nagyon komoly ingatlanokra tettek szert. A parajdi otthont a napokban látogattam meg. Ez a közel negyven gyermeket befogadó szép ház ősz óta működik a helység központjában, szorgos kezek munkájának köszönhetően az emelet is nemsokára elkészül. Három kis szoba fürdőszobával, tornáccal úgy gondolom, hogy a pünkösdi búcsúra már lakható lesz alapítványunk vendégei számára. Elképzelésünk, hogy a sokat köhögő, asztmára hajlamos gyerekeknek fogunk itt gyógy-táborokat szervezni, mert a közelben lévő sóbányába naponta lejárhatunk kezelésre, ahogy itt mondják: kúrára.

Nyárádszerdai otthonunk is már nemcsak a maga negyven gyermeket tudja szépen befogadni, gondozni, hanem vendégszobájában szeretettel vár, fogad önkénteseket, kik be tudnának kapcsolódni két kedves nevelőnőnk munkájába. Sófalván, Oroszhegyen is nagy szeretettel adnának szállást olyan önkénteseknek, segíteni vágyóknak, kik hosszabb időre jönnének. Kápolnásfaluban, Esztelneken csak most vásároltuk, kezdtük el kialakítani saját iskolaházunkat. Úgy érzem, jó úton járunk. A polgármesterek, plébánosok, iskolaigazgatók mind-mind pozitívan nyilatkoznak a nevelőink munkáiról. Gyergyóújfalu polgármestere egy nagyon szép, tágas otthont bocsájtott a rendelkezésünkre a napokban, a gyergyóhodosi plébános a kántori lakot engedte át a gyerekeknek, Gyimeshidegségen a nagylelkű plébános a gyerekeket a hittanterembe, úgymond a plébániára fogadta be nagy-nagy szeretettel, és támogatja őket és nevelőnket minden jóval. Sok ház szinte minden szükségest a helyi közösségtől kap. Például tűzifát a tanácstól, közbirtokosságoktól, élelmet a helyi hívektől vagy a vidékről elszármazottaktól. Úgy érzem, a legtöbb napközi otthon annyira beépült a helyi közösség életébe, hogy ha valamilyen okból kifolyólag a központi alapítvány megszűnne, az egyes házak úgy is tovább mennének, élnének

Isten kegyelméből nyugodt lélekkel indulhatok útnak Ausztráliába, mert a gyermekeink mindenütt jó kezekben, biztonságban vannak, a házvezetők és a nevelők lelkiismeretesen végzik a mindennapi feladataikat. A két területi koordinátor Robi és Balázs példa értékűen végzik a dolgukat, kézben tartják a meglévő és a születő létesítményeket, rálátásuk van az otthonok minden ügyes-bajos dolgára, de ismerik a támogatóinkat is. Tartják az élő kapcsolatot azokkal az anyagi, jogi forrásokkal, melyek fontosak az alapítvány életében.

Alázattal úgy érzem, hogy tiszta szívvel, gond nélkül bármelyik házunkba betoppanhatna bárki, bármikor, úgy, ahogyan kovásznai házunkba beállított a Román Köztársaság elnökének felesége, Maria Basescu. Nem kellene szégyenkeznünk és magyarázkodnunk, mert meggyőződésem, hogy megtaláltuk az utat, melyen Isten akarata szerint járnunk kell ahhoz, hogy gyermekeink szépen felnőjenek, kibontakozzanak mindannyiunk örömére…

Déva, 2oo9 február 24

Nagycsaládunkat imáitokba, jóságotokba ajánlom, szeretettel,

Cs. t.