Nyílt levél - tisztelettel Sólyom László Úrnak,

A Magyar Köztársaság Elnökének 

Tisztelt Elnök Úr!

Tiszta szívből köszönöm a 2009. február 2-i megtisztelő meghívását. Jó volt hallgatni az önök bölcs, higgadt pohárköszöntőjét, azt a nyugodt, szókimondó - az ellentéteket is vállaló -, utat kereső, de egymást tisztelettel elfogadó hangot, melyet mind a ketten használtak - melyre oly rég szüksége van mindkét népnek.  Néztem Önöket, és nagyon sok gondolat megfordult a fejemben. Amennyiben nem veszi tolakodásnak, néhányat kisebb testvéri szeretettel megosztok Önnel.

Több száz árva gyermek számára kértek tőlem segítséget az elmúlt közel 20 évben, de még egyetlen gyermek se került az otthonainkba csak azért, mert a szüleit etnikai okokból bántották volna, akár román, akár magyar emberek. A Kárpát-medencében úgy érzem, hogy az etnikai feszültségek - melyeket mindenképpen komolyan kell venni -, Istennek hála lecsengőben vannak. Népeink legnagyobb ellensége a szegénység, az alkohol, a butaság, a lustaság. Leginkább ezen okok miatt mennek szét a családok, és kerülnek az útra, az otthonainkba a gyermekek. Igen, lecsengőben van a nemzetiségi ellenségeskedés, gyűlölködés. A kiengesztelődésnek jó útján járunk, de még a kölcsönös tisztelet, szeretet elmélyítése érdekében  nagyon sok feladat van előttünk.

Nem is olyan rég, még Martin Luther King idejében is Amerikát a rasszista indulatok szennyezték be. Milyen nagyszerű, hogy az Egyesült Államok értelmisége belátta, hogy kontinensnyi országukat, ha nem akarják anarchiába, egymás kiirtásához vezető ellenségeskedésbe süllyeszteni, akkor meg kell tanulják egymást elfogadni, tisztelni, Isten ajándékának tekinteni. Hosszú az út. A politikusok törvényeket hoztak, a művészek, írók tudatosan kerestek, és találtak értékeket hordozó személyeket - úgy a fehér, mint a színes bőrű társadalomban -, és őket pozitív példákként állították népük elé. Minden tengeren túli filmben fehér és színes bőrű ember váll a váll mellett harcol a rossz ellen. Nem jelenik meg úgy újság, folyóirat, hogy abban ne szerepelnének ugyanúgy fehér és színes bőrű pozitív hősök. És ez nem véletlen!  Biztos vagyok benne, hogy e tudatos előrenézés nélkül nem érezné úgy Amerika lakosságának nagy része, hogy egy nagy többséggel megválasztott színes bőrű elnök megtestesíti az Amerikai álmot.  

Mi a mi Kárpát-medencei álmunk? Mi az Európai Unió álma? Gondolkodóink évszázadok óta arról álmodnak, hogy  békében együtt dolgozó, jólétet, biztonságot teremtő, szabad emberek közössége tegye tündérkertté, ezt a számunkra Istentől ajándékba kapott földrészt. E szép álom tudatos vállalása, valóra váltása hiszem, hogy mindnyájunk legfőbb célja.

Fontos lenne itt, Magyarországon, ha a hírekben, filmekben, kiadványokban még többször megjelennének a pozitív, értéket hordozó Gáborok, Katyinkák, Vasilék, Igorok, Elenák. Milyen jó lenne, ha Erdélyben, Romániában tudatosan el tudnák ismerni egy-egy más nemzetiségű embernek érték teremtő, becsületes munkáját, erőfeszítését. Szükséges, hogy a felnövekvő nemzedékek iskolakönyveiben megjelenjenek a Kárpát-medencében lakó népek, példaképként előttünk álló tagjai.  

Meg vagyok győződve, hogy a másikat elfogadó, megbecsülő, személy vagy közösség tiszteletet érdemel, és ez a testvéreinktől jövő tisztelet adhatja meg azt a szabadságot, autonómiát, mely a kibontakozásunkhoz szükséges.  A  szeretet, a másik elfogadása emelhet fel, tehet igazán szabaddá bennünket. Meg kell tanuljuk tisztelni, értékként elfogadni egymást, és úgy gondolom, hogy ebben a munkában az értelmiségnek megvan a maga történelmi felelőssége, melyet ha elmulaszt, akkor oly sok pusztulásra ítélt népcsoport példájára mi is az emberiség fájának letört, korhadt ága leszünk.  

Hiszek az elfogadás, a szeretet otthont teremtő, világformáló erejében, és ebben a hitben imádkozom Önért és a Magyar Köztársaság Állampolgárainak bizalmából kapott, becsülettel hordozott tisztségéért,  feladatáért.

Kisebb testvéri szeretettel köszönöm, Elnök Úr amit értünk, erdélyi magyarokért tett, tesz fáradhatatlanul.

Böjte Csaba ofm