Nyitva áll az az út mindannyiunk előtt, melyre legbenső emberségünk vágyik: Szeretteinket szeretettel elfogadni, gondoskodó hűséggel átkarolni, és szépen velük együtt felnőni, belesimulni,Isten csodálatos ajándékozó szeretetébe.
Gazdasági világválság van, zárnak be gyárak, üzemek, esnek a részvények, munka nélkül marad sok százezer ember, még a régi, sokat megélt pénzügyi szakemberek is csak húzogatják tanácstalanul a vállukat. És ekkor mi, hívő emberek csendesen imádkozva összegyűlünk egy kétezer évvel ezelőtt nyomorúságos szegénységbe született gyermek oltára körül? A lét hatalmas kérdései gyűrűznek körülöttünk, és mi együgyű ferencesek válaszként elindulunk a csíksomlyói kegyszobor másával, kérdéseinkre válaszként felmutatva azt? Elindulunk egy gyermekét karjában tartó anya hatalmas, közel két és félméter magas szobrával és körbejárjuk a dél -erdélyi szórvány plébániákat imádkozva, énekelve, bűnbánatra, megtérésre szólítva fel testvéreinket?
Sokan kérdezik: vajon válasz-e a világunk megtorpanására, a ma kérdéseire a betlehemi barlang, a Szent Család, a Csíksomlyói Szűzanya? Vajon jelenthet-e a XXI. században is újabb horizontot, járható, tovább vezető utat az élő Istent kézen fogó, párjával előttünk járó Isten -anya csendes, szorgalmas názáreti élete?
Szent István egész népünk koronáját a Szűzanya kezébe helyezte. Hunyadi János az Erdélybe első alkalommal betörő hatalmas török sereg felett aratott marosszentimrei véres győzelme után, 1444-ben Mária tiszteletére templomokat, kolostorokat épített Erdélyben, egyet a Csíki medencében is, a Somlyó hegy tövében. Nehéz idők járnak, de már az ezerötszázas évek elején ott állt, a ma is látható Szép Szűz Mária szobra, a Csíksomlyó hegy tövében, hogy irányt, fényt mutasson a kereső embereknek. Őseink legfőbb példaképe, éjszakában utat mutató, bajban segítő társa a Magyarok nagyasszonya, Mária. Ő a maga egyszerűségében Szent Fiához gyűjti a bajban lévő embereket, a Csíki, Gyergyói -medencéből, Gyimes völgyéből, még a távolabbi erdélyi területekről, sőt Moldvából is. És Csíksomlyón elindul a csendes csodák áradata, emberek gyógyulnak meg, kezdenek új életet, haragosok békülnek ki, álmok válnak valóra.Az egyik legnagyobb csoda talán akkor történt, amikor a nyughatatlan fejedelem, János Zsigmond, az általa gyakorolt negyedik vallást próbálta rákényszeríteni a székelyekre. 1567 pünkösd előtti napokban, a Térden álló Mindenhatóság, Mária lábánál összegyűlnek az emberek, imádkoznak, és végül úgy döntenek, hogy kiállnak az ő hitük, lelki integritásuk mellett. A nők, a gyermekek, öregek ott maradnak a Fájdalmas Szűz lábánál, imádkozva, és a férfiak fegyvert fogva elindulnak megvédeni értékeiket. A történészek szerint, amikor a fejedelem látta a székelyek eltökéltségét, valószínű komolyabb összecsapás nélkül meghátrált, és visszavonult. Somlyó hegyének nyergében azóta is évente, a csata napján, pünkösd szombatján összegyűlnek több százezren, hogy megköszönjék a segítséget, hogy megmártózzanak a Szépszeretet Anyjának gyógyító szeretetében.
Az emberek felnéznek Máriára, és a karjába simuló kisdedre. Mindarra az értékre, amit ez az egyszerű falusi édesanya jelképez. Ö a miénk, és nekünk jó hozzá tartozni! Hiszem, hogy ha minden nehézség ellenére is Székelyföld tartja magát életerőben, emberségben, vidám jókedvben, az részben Máriának köszönhető. A fenyők között még a szerelmek is őszintébbek, és ha az itteni oltár előtt az életre szóló igenek hitelesebben csengenek, azt a hűségben előttünk járó Szent Családnak is köszönhetjük. Ha a Kárpát- medencében, ott a Hargita körül, a mostoha körülmények ellenére is, ha a legtöbb kisgyermek születik, és kapaszkodik édesanyja karjaiba, akkor az az előttünk járó Égi Édesanya élő jelenlétét dicséri. Ha az emberek felemelt fővel boldogan otthon érzik magukat Székelyföldön, a lassan egy évszázada tartó kisebbségi lét dacára is, az az előttünk álló, lelkünkbe szeretettel évszázadok alatt beleégő, köztünk lakó, Csíksomlyói Mária kultuszának is a gyümölcse.
Nem mindegy, hogy egy nép előtt milyen eszménykép áll, kinek a nevével az ajkukon gyűlnek össze az emberek, évről évre ünnepelni, találkozni. Székelyföldön nem voltak világi, mulandó nagyságos hatalmak, akikre örömmel fel lehetett volna nézni, melyeknek ragyogása, pompája elhomályosította volna a Szépszeretet anyjának érintetlen vonásait. A Szent István által elénk állított, és megkoronázott Szűzanya az eszménykép, a megtartó, összefogó ideál Székelyföldön. Az ő tiszta élete, kitartó hűsége jegyese, gondoskodó jósága gyermeke iránt, a mi eszményképünk, mely megőrizte nemcsak fizikai létünket, hanem vidám jókedvünket, életerőnket, tisztaságunkat is minden nehézség, és gond közepette.
Főegyházmegyénk ezredik nagyböjtjére készül. Szeretnénk mi ferences kisebb testvérek a Szent Ferenc Alapítvány nagycsaládjában összegyűlt több, mint 1500 gyermek számára is láthatóvá, érthetővé tenni a népünket megőrző, Boldogságos Szűzanyát, a názáreti Szent Családot. Éppen ezért nagyböjt folyamán szeretnék zarándok útra indulni házainkba, gyermekeink közé a Csíksomlyói Szűzanya szobrának hiteles másolatával. Szeretnénk őt minden házunkba befogadni, gyermekeink bontakozó életének királynőjévé koronázni. Szeretném, ha mindannyiunk életmozgató elvévé válna a Mária Magnificátot éneklő hálatelt jókedve, Istennek kimondott őszinte igenje, jegyese iránti hűsége, gyermeke iránti osztatlan szeretete.
Hiszem : ha meg tudjuk értetni önmagunkkal, gyermekeinkkel, hogy a szerény, egyszerű názáreti életet élő Szent család örömteli, dolgos, vidám együttléte e földön elérhető legnagyobb érték és boldogság, akkor csapkodhatnak körülöttünk a gazdasági válság, politikai kiszámíthatatlanság hullámai, megmaradunk. Emberi létünk nem süllyed le a délibábként előttünk lebegő anyagi javak hajszolásában, mulandó földi hatalomért vívott esztelen háborúskodásban, hanem boldog szabad emberek örömteli életét élhetjük őseink imádsággal, verejtékes munkával megszentelt szülőföldjén, a magunk csendes Názáretében.
