Köszönöm Eszter, Zsuzsa, köszönöm mindazoknak, kik befogadtak otthonaikba, szíveikbe.
Ajándék! Annyira szép ez a gondolat: minden, ami van a földön, minden Isten szép ajándéka. A tiszta kék ég, a két dolgos kezünk, egy szál virág, a testvér ki melletted él, az élet maga, minden, de minden, Isten szép ajándéka.
Olyan jó ezzel a hittel nézni a körülöttünk lévő dolgokat, személyeket, élőlényeket, a teremtett világot. Végül is, lehetne fekete és fehér a világunk, mint a régi televíziókban, akkoriban úgy is megértettük a filmeket. De milyen szép, hogy Isten irántunk való túláradó szeretetében, megajándékozott a színek világával. Hányféle tarka virág és milyen sok árnyalata a zöldnek, a kéknek, veszi körül azt kit a jószerencséje Ausztrália földjére hoz. Csak eukaliptusz fából több mint 5oo -féle van ezen a hatalmas szigeten. De gondolhatunk az ízekre, mellyel csábítón kínálják magukat, a csodálatos gyümölcsökre, ételekre. A mi Urunk Istenünk, hányféle gyümölccsel, zöldséggel, ízzel fogadta az Ausztráliába érkező embert? Nincs az autónál vaníliás meg kakaós üzemanyag, egyetlen fajta üzemanyag van, és az autó meg van vele! Isten túláradó szeretetében elhalmozta ezt a hatalmas kontinenset ajándékaival, azt akarja, hogy jól érezzék magukat ezen a földön az Ő gyermekei.
Számomra ajándék itt lenni és találkozni az Ausztráliában élő testvéreimmel. Öröm volt leszállni a repülőről, megérkezni Sydneybe, Volongongba, Camberaba, Brisbeinbe, Melbournbe és hiszem, hogy Adeleinban is öröm lesz találkozni az ott élő emberekkel. Örömmel, reménnyel töltött el minden találkozás, ebben az Európa méretű, de csak huszonkétmillió lakosú kontinensen. Hajlamosak vagyunk mi otthon maradottak magunkat az értékek őrzőinek tekinteni, és úgy gondolni, hogy a nagyvilág szennyes hullámai szülőföldjüktől távolabb az embereket könnyebben elsodorja. Eddigi utam során, csak nagyszerű, lelkes, szeretetre méltó emberekkel találkoztam, kik kitartó kemény munkával a semmiből, - hisz legtöbben csak egy bőrönddel érkeztek ebbe az újvilágba – szép otthont, létet teremtettek maguknak, gyermekeiknek. Ezt a kitartó, semmiből induló, létet teremtő követésre méltó példát, szeretném elvinni ajándékba, minden gyermekünknek. Úgy gondolom, hogy az itt élő emberek példája erőt adhatna a Szent Ferenc Alapítvány nagycsaládjában szépen felcseperedő erdélyi gyerekeknek is, hisz ők is egy-egy bőrönddel indulnak útra. Igen, jó látni, hogy lehet, boldog létet, szép egzisztenciát teremteni, még egy teljesen idegen földön is, hol az ember nem ismeri a nyelvet, a szokásokat, ha társat keres magának és becsületes munkával, kitartó szorgalommal megy előre élete útján.
E szép példán kívül, Istennek hála Ausztráliában élő testvéreimnek megköszönhetem, az erdélyi magyarsággal együtt, az ő jóságukból, adományukból születendő gyergyószentmiklósi gyermekvédelmi központot. Reméljük, hogy ez az új ház, nemcsak szép lesz, hanem egy kacagással, jókedvel, becsületes tanulással telt élő emlékhelye is lesz, az Ausztráliában élő, onnan szülőföldjükre szeretettel, ajándékozó jósággal visszagondoló magyar testvéreimnek. Az új ház, a világot átívelő összefogás élő, kacagó emlékműve kellene legyen!
Kedves Ausztráliában élő magyar testvéreim, Istentől azt kérem számotokra, hogy életetek minden napja ajándék legyen, ezen a gyönyörű földön. Munkátok, szavaitok, ti magatok is, kedves simogatások, Teremtőnk gyógyító, áldó, felvidító leheletei legyetek ott ahol éltek, azok számára, kik befogadtak szeretettel benneteket. Imádkozom, hogy jóságotokat, bölcs szereteteteket megtapasztalva e föld lakói áldják, a Teremtő Istent, és szeressék még jobban a mi drága nemzetünket.
Szeretettel és hálával,
