A tegnap délelőtt egy yahton elvittek és részben körbe jártuk a sydnyi öblöt. Az én Szentanna tó méretéhez szokott lelkemnek hatalmasnak, végtelennek tűnt ez a csodaszép vízfelület.

 

 

  A szigetektől, félszigetektől szabdalt  hatalmas tengerszem tükrét, óriási hadihajók, de több emeletes úszó szállodák, ugynevezett Croazierek és megszámlálhatatlanul sok fehér vitorlás hajók, pillanatok alatt eltűnő borozdákkal szántják folyamatosan. Vendéglátóimnak mondtam, hogy én ilyen szép főteret még nem láttam, hisz a város hatalmas teste, mint egy végtelen amfiteátrum lelátóján ül a zegzugos part csodaszép sziklafalán. Persze ezen a festői lelátón helyet kapnak, a sydneyi  operaház kagyló héjat imitáló termei mellett, a hatalmas felhőkarcolók színes csillogó üveg tornyai, de a hatalmas vízfelületeket átívelő roppant nagy acélhidak is. 

De ugyanerre a csodálatos főtérre nyitja ablakait megszámlálhatatlanul sok lakóház, a dombok oldalain míg a szem ellát mindenütt sorjáznak itt az elképzelhetetlenül szép, rafinált eleganciával megépített villák, otthonok, és mindent beborít e szubtropikus égövnek, csodálatos növényvilága. Pálmák, és mindenféle egzotikus növények, melyeknek apró másai nálunk  cserépben növelt, kincsei, diszei otthonainknak.  Csodálatos szép növények, hatalmas virágok,  mindeniket érdemes lenne külön- külön megcsodálni, megállni, és hodolattal kikötni előttük. Hihetetlen gazdagság, jólét, béke, a szépség tudatosan ápolt, gondozott otthonai, ligetei, vitorlásai, hatalmas pazar yahtjai, a szorgos, nyughatatlanul teremtő emberiség verejtékes erőfeszítéseinek, munkájának igazgyöngyei, sorjáznak e csodálatosan szép tájon, mely  természetes egyszerűséggel összefogja e sok csodát, mint  egy végtelen nyakék, és átöleli ezt a csodálatos öblöt. 
Hatmillió ember él, és dolgozik ebben a városban, melynek végtelen főtere ez az öböl. Csekély kétszáz éves mint állam Ausztrália, ezt a várost is csak pár évtizede építik tudatosan.  Én egyetlen pihe palackot nem láttam úszni a vízen, de más szemetet sem.  A drága parton egyetlen elhagyott, romos ház sem árválkodik. A milliókat érő yahtok, a végtelenül hosszú part mellett végig tömött sorokban ringatóznak, felügyelet nélkül békességben. Nem láttam a parti őrség hajóit, de rendőröket sem, itt az az érzésem, hogy megbecsülik egymás javait az emberek.

Ülök a vakítóan fehér hajó testen, a ragyogó napfényben, minden megtett méter újabb csodát tárt elénk, a víz,  nyughatatlanul pajkosan paskolta a partot, és mindent mit elér, a hátára kap, és megtáncoltat. A szemem simogatta a sok csodát, olyan jó látni, Istenem szép keze munkáját. Jó itt lenni!  Bensőmben végtelen édességgel újból és újból ugyanaz a Jézusi gondolat  hangzik fel: „Szem nem látta, fül nem hallotta és emberi értelem fel sem tudja fogni mindazt, mit Isten azoknak teremtett, kik szeretik öt.”
Döbbenetes, hogyan tudná Isten saját magát, mindazt mit e földre alkotott felül múlni? Hogyan lehet  e csodaszép világot látó embernek azt mondani, hogy még el sem tudod képzelni azt a világot, melyben várlak, hol örök otthont készítettem neked?
Nem tudom a választ! De én hiszek Jézusomnak, hiszem, hogy vár ránk egy világ, hol nincs első és utolsó vendég, hol, majd egy asztalhoz ülhetünk Istenünkkel. Sydnyt látva végtelen öröm tölti el szívemet, mert szép ez a város, melyben az Isten alkotta világba, olyan szépen bele simul az ember alkotta otthon, hajó, híd, minden. Igen szép ez a csodálatos öböl, de tudom, hogy Istenem ennél sokkal szebbet ajándékozik nekünk, ha a szeretet, és a jóság útján követjük öt.

Krisztus drága vérén megváltott testvéreim ne lankadjatok, hanem apró lépteinkkel haladjunk azon az úton, melyre Atyánk, bölcs szeretettel állított. Mérhetetlenül jó vásárt csinál az, ki mindennapi kitartó munkájával, szépen lassan, ahogyan a csillag megy az égen, építi Isten országát. A szeretet és a béke Országát, melynek eljöveteléért naponta imádkozunk, az Úr imájában: Jöjjön el a te Országod....! Igen Istenem, szeretettel kérünk segíts, hogy a kárpát medencét átalakítsuk tündérkerté, és hogy becsületes munkánk után elnyerjük a te mennyei országodat.
szeretettel,

Csaba t.