"Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”
Lk 2,33-35
Máriát, Isten gondviselő szeretete nem óvta meg a gondoktól, bajoktól, szenvedésektől! Igazából élete bármelyik szakaszát is nézzük, ha az utókor által rárakott díszeket leszedjük, csak a kőkemény nehézség, megpróbáltatás van az életében! Fiatal tizenéves lány, egyedül döntenie kell és a döntése súlyát hordoznia nap mint nap! Betlehemi kiszolgáltatottság, egyiptomi menekülés, vagy gondoljunk arra a napra mikor Szent Fiát kirángatják szülőföldje zsinagógájából és felviszik egy magas hegyre, hogy letaszítsák, meglincseljék! Mit érezhetett át Mária az üvöltöző csőcselék között, és aztán jön nagycsütörtök, nagypéntek! Ha jól összeszámoljuk , nem csak hét tőr járta át édesanyai szívét!
Térden állva gondolkodjunk el, vajon a szenvedés Isten tervében milyen szerepet játszik? Miért engedi meg Teremtőnk, hogy az ártatlan, tiszta emberek is szenvedjenek? Talán a lelki élet legnehezebb kérdése, melyet az ártatlan, igaz Jóbról szóló Ószövetségi Szentírási könyv is feszeget!
Krisztus megváltó kereszthalálának a fényében sejthetünk talán meg valamit e nagy titokból! "Nagyobb szeretete senkinek nincs, mondja a Mesterünk - mint aki életét adja övéiért!" Igen, a búzamag halála, az új élet záloga! A halál fájdalommal jár! Sokszor naponta többször is meg kell haljunk, hogy a családunkban, munkahelyünkön lévő szeretet életbe maradjon!
Máriát az egyház gyakran társmegváltónak nevezi! Hisszük és valljuk, hogy Krisztus képére, hasonlatosságára formál a jóság, a bölcsesség, az irgalom, de talán leginkább a szenvedés vállalásával, hordozásával, a keresztutunkon járva vállunk leginkább Mesterünkhöz hasonlóvá! Mária nem kereste a szenvedést, mi sem kell keressük az élettel együtt járó megaláztatásokat, nehézségeket, szenvedéseket, de mi is Mária lelkületével kell kövessük Megváltó Krisztusunkat! Mesterünk nem ködösít, őszinte szóval kér, hogy vegyük vállunkra a keresztünket és úgy kövessük Őt a magunk nagypéntekeiben a saját Golgotánkra!
A mai ember megtesz mindent, hogy ne kelljen szenvednie! A jóléti fogyasztói társadalom nem a kereszthordozásról szól! Nem tudjuk, hogy milyen idők jönnek! Biztos, hogy jó lenne alázattal, tanuló szándékkal szemlélni Mária lelkületét, mely megtartotta őt élő hitében, Isten és ember szeretetében a kereszt tövében is! Legyen a fájdalmas Szűzanya a mi példaképünk, mesterünk, társunk az előttünk álló bizonytalan időben!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Benczúrfalva határában kápolnát szentelt a Szenvedő Szűzanya tiszteletére ma az Egyház! Szécsényből gyalog mentünk át, a magán területen, magán kezdeményezésből épülő kápolna! Ebben az önző, kapzsi világban a Lipthay Antal és az ő szerető felesége Erzsébet asszony, nem a maguk, hanem a hívő nép számára szentélyt építettek, Keresztutat, kápolnát!! egy gyönyörű tájon Palócföldön!!