"Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért otthonába."
Lk 1,46-56
Az első adventet Mária mivel töltötte? A szíve alatt a kis Jézust hordozva, a szolgáló szeretet nevében Erzsébet segítségére volt egy kisbaba, a Keresztelő Szent János gondozásában, nevelésében. Mosott, főzött, takarított, fürdette a babát, mesét mondott, Magnificátot énekelve, jókedvvel!
Az adventi várakozásunkban a boldogságos Szűzanya a mi példaképünk. Mária se foghatja meg, ölelheti át a kis Jézust, csak a szíve alatt hordozta, mi is csak hitünk két erős karját tárhatjuk a Megváltónk felé! A szolgáló szeretet útján Mária útitársai lehetünk. Nem kell erőlködnünk, nagy dolgok után ácsingózzunk, a mindennapi élet forgatagában kellene "megtestesülnünk", elérhetővé, megszólíthatóvá, megfoghatóvá válnunk szeretteink számára. Mária is azt tette amire éppen szükség volt Zakariás és Erzsébet házában. Több mint három hónapig jelen van és teszi mindazt ami szükséges egy kisbabás otthonban.
Az élet öröme töltse el szívünket, hisz az Istennel való találkozóra készülünk. Jó lenne ha újból és újból Mária gyönyörű hálaadó éneke, a Magnificat csendülne fel a szívünkben és az ajkunkon. Karácsony ünnepének a lényege az, hogy az ég a földdel összeér, Betlehemben találkozik a teremtett világ a természetfölötti világgal. Karácsony az a találkozó, amire lelkünk mélyén mindannyian vágyunk, hisz Betlehemben nemcsak az Isten és az ember találkozik, hanem a jászol körül ott állnak az állatok, de jönnek az egyszerű pásztorok, a világ bölcsei aranyat, mirhát ajándékozó napkelet királyai is. Lelkünk mélyén erre a békés, örömteli együttlétre vágyunk mindannyian.
Karácsonyra készülve,
Csaba t.
Kép: Anya a gyermekével
