"Mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet. Sokan lesznek az elsőkből utolsók, és az utolsókból elsők.”
Mt 19,23-30
Sokan mondják, hogy az amit Jézus kér ebben a szentírási részben, az hülyeség! Az evangélium elutasítása helyett kérlek, hogy gondolkodjunk el! Krisztushoz vezető út a tű fokán keresztül vezet, ezért szeretnék itt a lemondásról, a kicsivé válásról egy pár gondolatot megfogalmazni! A krisztusi úton aki haladni akar, az meg kell tanulja a lemondás erényét! Az életünkből is, akárcsak az ég felé tartó léggömb kosarából ha egy - egy felesleges, lehúzó lim - lomot ki tudunk dobni, akkor megtapasztaljuk, hogy sokkal magasabbra emelkedünk, szabadabban szárnyalunk!
Mindannyian álmodozunk. Terveket, célokat tűzünk magunk elé, amiket szeretnék megvalósítani. Sokszor az az érzése az embernek, hogy nagyon meredek az az út amin elindult. Az egyik vizsgát még be sem fejezi, máris jön a következő. Mindig van új és újabb feladat. A lelki életben is ugyanez történik. Az ember azt gondolja, hogy milyen jó lenne megtanulni szerénynek, alázatosnak, irgalmas szívűnek lenni, ezek a keresztény erények nagy értékek. Bármennyire sok mindent tud valaki, bármennyire művelt, ha egy-egy ilyen erény nincs meg az életében, akkor nagyon ellenszenves tud lenni. Bármilyen okos valaki, ha nagyképű, gőgös, beképzelt, ha nincs meg benne a szerénység, az alázat és a bölcsesség erénye, akkor nagyon nehéz szót érteni vele. A mai ember könnyen azt mondja: ilyen vagyok és vagy fogadjanak el így, vagy menjen mindenki a szeme világába. Ezért van annyi veszekedés, civakodás, válás.
Valahol itt kellene megismerkedni a lemondás felszabadító, gazdagító erényével! Vélt, vagy valós igazamról le tudok-e mondani? A kisebb - nagyobb jogomhoz, a jussomhoz mennyire ragaszkodom? Ha a szeretet parancsa vezet, akkor el kell kezdenem lebontani a falakat, a nagy egómat! A saját igazam harsogása helyett halhassam meg a hibáimról szóló fájdalmas visszajelzéseket. Ha a másik fél elmondja, hogy hatszor hat az nem 35 és 38 hanem 36, akkor a bölcs ember nem megsértődik, hanem utánaszámol és elfogadja az igazságot. Elsősorban a hibákról, tévedésekről, életünket elcsúfító kacatokról kell kezdeni lemondani! Nagyon jó, ha a környezetünktől kapunk visszajelzést. Fontos, hogy az embernek a barátai meg merjék mondani azt is, hogy Csaba testvér most tévedtél, akkora kapufát rúgtál, hogy csak úgy füstöl. Ilyenkor gondolkozzunk el, hogy tényleg így kellett-e megoldani azt a problémát? Ha el tudsz menni a kritikusokhoz és hálás szívvel köszönetet tudsz mondani nekik amiért vették a bátorságot és a szemedbe mondták a hibáidat, na akkor tudnod kell, hogy beléptél a lemondás iskolájába!
A Istenhez vezető lelki életet, ha akarunk élni, akkor elsősorban nem másokról, hanem magunkról, a magunk által kiszínezett hírnévről, egónk megannyi túlburjánzásáról kell lemondanunk. A kapzsiságunk, mohóságunk megannyi életünket megnyomorító trófeáit engedjük el, ajándékozzuk másoknak. És itt jönnek a kisebb - nagyobb anyagi javak, az ingó - bingósságok, telkek, házak! Valóban szükségünk van rájuk?! Az anyagi javakkal való kapcsolatunk tisztázása után nem dőlhetünk hátra, vizsgáljuk meg a környezetünkhöz való viszonyunkat! Mennyire ural a beteges birtoklási vágy, az a kizárólagos kisajátítás amellyel a magadénak érzed a harminc éves gyermekedet, akinek még mindig nincs saját családja, gyermeke!? Vagy a férjedet, feleségedet, aki talán már nem is mer beszélni álmairól, terveiről, nehogy vita legyen belőle!? Mondj le magadról és menj el vele egy focimeccsre vagy egy rokoni látogatásra, a mai nap neki legyen igaza! Merj lemondani és meglátod, hogy minden szeretetből vállalt lemondás gazdagabbá tesz tégedet, szebbé, élhetőbbé válik otthonod! Nem akkor vagy boldog, ha már mindened megvan, hanem akkor, ha a szeretet mely összeköt Istennel, szeretteiddel, e gyönyörű világgal a tiéd!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: A szentsimoni gyermekeink a nagyszerű bemutató előtt, minden felesleges dologról lemondunk, zsebünkből mindent kiraknak, hisz tudják, hogy csak szabadon szárnyalhatnak.
"Mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet. Sokan lesznek az elsőkből utolsók, és az utolsókból elsők.” 