„Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?”
Mt 19,16
A ma embere, ha ugyanezzel a kérdéssel állna Jézus elé, biztos vagyok benne, hogy Megváltónk rámosolyogna és ugyanazt válaszoná, mint kétezer évvel ezelőtt: Nagyszerű, szeretnél velem találkozni?! Szeress és tartsd meg a parancsokat. „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni." Jn 14,23
Az embert emberré az egymáshoz lehajló, gondoskodó szeretet teszi! A divatos politikai "...izmusok", az önmegváltás megannyi felkapott "lobbija" egymást érik, de a földi létünk lényegét egyik sem tudja olyan szépen megfogni, mint az egyszerű kép, ahogy édesanya védi, óvja az ő aranyos gyermekét!
Aki szeret és megtartja Jézus tanítását, a parancsokat, az üdvözül, azé az örök élet! Az ilyen ember, már itt ezen a földön egységben van nem csak az élő Istennel, hanem minden jóakaratú emberrel! Ez a közösség, ez az egység mélyül el, teljesedik ki az örökkévalóságban! Ez az üdvösség! Ennek a hiánya, a Kájoni átok, a júdási magány, a szeretetből való tudatos kihátrálás nem más, mint a kárhozat! A pokol is itt ezen a földön kezdődik! Amikor beengeded szívedbe a mindenkitől elfordító önzést, a társaidat lenéző, gyűlölködést szülő ítélkezést, ekkor már rossz úton vagy! Mindez a túlvilágon csak végérvényessé válik, örökre rád fagy! A poklot nem Isten teremti, hanem mi, mindenki saját magának rengeteg haragból, gyűlöletből, keserves, fáradságos munkával!
Amíg élünk dönthetünk! A döntés, akárcsak a gazdag ifjú esetében a mi kezünkben van! Adná az Isten, hogy Jézus ne szomorúan nézzen utánunk ahogy elmegyünk az önzés útján, hanem örömmel ölelje át nyakunkat, akár egy kisbaba ártatlan karjaival!
„Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?” 