"Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Miféle bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?” És megbotránkoztak benne." 

Mk 6,1

Több mint 500 évvel Jézus születése előtt, Ezékiel próféta sorai szerint, Isten felkínálja a maga mentalitását, gondolkodását, életet jelentő drága szívét: "Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekből a kőszívet és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet oltom belétek és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint éljetek és szemetek előtt tartsátok törvényeimet és hozzájuk igazodjatok." Ezekiel 36,26

Jézus el is jött, hogy a mi önző, kicsinyes kőszívünket elvegye és helyette az Ő lángoló, szerető, hatalmas szívét adja nekünk. Szomorú látni, hogy saját városában, Názáretben, de egész Izraelben mennyien visszautasítják a Megváltónkat. Jézus Krisztus tehetetlenűl ott áll és sír a magát elpusztíthatatlannak tartó gyönyörű Jeruzsálem falai előtt. Nem hátrál meg, vállalja a nagypénteki kereszthalált. A kínhalál sem állítja meg Jézust! Harmadnap feltámad és közénk jön! Gyönyörű a kép: a galileai tenger partján átdöfött szívvel kenyeret és halat süt a Megváltónk, majd  az egész éjjel hiába fáradó halászok elé siet és átdöfött kezével maga kínálja a finom, meleg, ropogós falatokat. 

A történelem során hány és hány város előtt állt ott sírva Jézus Krisztus! Hiszem, hogy értünk lángoló szívét átdöfte Róma és utána is minden más város bukása. Gondoljunk csak népünkre, biztos, hogy Jézus ott sírt a mohácsi csatatéren, de a Trianoni paloták falai előtt is. A világháború: Sztálingrád, Normandia, Budapest, Berlin egy - egy Golgota Krisztus számára. Minden háborúban az első golyó az Ő értünk dobogó szívét sebzi meg. 

A csatolt videót ha megnézzük, talán rádöbbenünk, hogy most a világunk felett sír Jézus Krisztus. Az emberiség szakemberei, tudósai nagy egyetértéssel hirdetik, hogy meg kell változnunk, mert gondolkodás és életforma váltás nélkül, 10-15 év múlva a civilizációnk összeomlás tragikusan felgyorsulhat. 

Kétezer éve bajainkra megvan az orvosság, de korról - korra a szervezetünk kilöki, elutasítja az életet jelentő krisztusi tanítást, azt az új szívet, új gondolkodást amely egy új, fenntartható, élhető, boldog világba vezetne bennünket. Isten Országának ajtaja nyitva áll előttünk! Be merünk lépni?  A  félelem, pánik, a kishitüség, de a kapkodó, harcias vakmerőség sem vezet a holnapba. Rezignáltan ne csodákat várjunk, hanem a mi Krisztusban megújult életünk legyen maga a Csoda!

Van remény, 

Csaba t. 

2024. január 31.