"Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból kijelentette:
„Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem.”
Jn 13,21
Mysterium Iniquitatis! Nagyhét a bűn misztériuma is. Az ember értelmével fel nem fogja, hogy a szabadakarattal rendelkező ember, hogy képes a gyűlöletnek, a haragnak, a háborúnak mély vermébe önként belépni és ott szőrnyű gonoszságokat elkövetni. Nézem a moszkvai merényletről készült képeket, a tárgyalóteremben ott van egy 21 éves megriadt fiatalember is, akit odahaza egy pár hónapos gyereke vár édesanyja karjaiban. Ez az ember képes volt egy ünnepi koncertre összegyűlt tömeg elé állni a színpadon, hogy válogatás nélkül golyószórval minél több embert megöljön. Egyszerűen nem értem, hogy mi zajlódhat le egy ilyen ember fejében, szívében, hogy képes valakit a gonosz lélek ennyire becsapni, felhasználni, ilyen mély bűnökbe sodorni.
A mi Urunk, Jézus Krisztus nem hiába mondta: "Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben," Péter I. levele 5,8. Hitünket, a szívünkben pislákoló jóságos szeretetet cserépedényben őrizzük. Óvó szeretettel, mint a pislákoló mécsest a szélviharban óvjuk, védjük, hogy nehogy Júdás vagy a terroristák, nó meg a megszámlálhatatlan más megalázó, fojtogató bűnös útjára lépve, a Sátán prédái legyünk.
Sok bajban lévő, sodródó emberrel elbeszélgettem a gyóntatószékben papi életem során, és azt kell mondanom, hogy a legmélyebb sebeket az emberek önmagukon, önkezükkel okozzák. Biztos, hogy nem vagyunk rosszak, de rosszra hajló természetünk könnyen átveheti az irányítást szabadakaratunk felett, és ilyenkor hihetetlen mély sebeket tudunk okozni nem csak a környezetünkben élő embereken, de önmagunkon is.
Nagyhét csendjében bűnbánatot tartva, végezzük el szentgyónásunkat és erős fogadással zárjuk le a legkisebb kaput is a gonosz lélek előtt. Istengyermeki szabadságban, bűn nélkül kövessük a mi Urunk Jézus Krisztust, aki ott a Golgotan a kereszten sem tért le a szeretet útjáról. Istenemberi méltósággal viselte a megaláztatásokat, a fájdalmat, a kínhalált. Krisztus útja a mi utunk is, tekintsünk bizalommal a keresztre és kövessük Mesterünket.
"Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból kijelentette: 